Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

JÁNOS GERCSEI FŐESL'ERES KRÓNIKÁJA TÖREDÉKÉRŐL. 521 legyenek is a különféle nézetek, az bizonyos, hogy az említett tudósítások s a töredék utolsó részének némely adatai oly forrásra mutatnak, mely a horvát-magyar viszonyokat behatóan tárgyalja.1) Ha mindebből azt következtetjük, hogy az ilyen ismeretek Magyarország legdélibb vidékeire utalnak, akkor a föntebb mondottakkal (1. 2. p. a.) összefüggésben ez is egy támaszték arra, hogy János valami pécsi krónikát használt forrásúi. 4. Végre bebizonyíthatjuk, hogy a töredék szerzője tényleg Pécsről szerzett anyagot művéhez. Ezt mondja ugyanis : »Andreas rex stabilito sibi regno, de recuperandis regni iuribus solicitus, Adalbertum fratrem ducem fecit Sclavoniae, Pad us autem palatinum regni. Isti regem Croatiae coarctarunt et Sclavoniam ad veteres limites Zettinae Üuenti reduxerunt . . . Adalberto sive Bela duce« . . . E szavak majdnem kétségkívül azt bizonyítják, hogy a tudósítás összefüggésben van Radus nádor 1057-ből származó ismert oklevelével;2) dehogy volt életben, ez még semmit sem bizonyít. Backi s a többi horvát kutatók figyelmét kikerülte, hogy alig 150 évvel a zágrábi püspökség alapítása után, ezen egyház még nem válhatott a horvát hagyományok őrizőjévé. Ellenkezőleg, a zágrábi egyház még mindig a szent magyar király által történt alapíttatásának benyomása alatt állott s ezen egyházmegye egész területét és lakosságát hatalmasabb kötelékek fűzték Magyarországhoz, mint eddig vélték. (Erről külön értekezésben fogok nyilatkozni.) Dalmácziában azonban, a tulajdonképeni horvát királyságban, mely hosszú időn át élénk emlékezetében tartotta királyait, található János főesperes tudósítására vonatkozólag egy magában véve ugyan nem egészen hiteles, de a mondottakkal egybevetve mégis figyelemre méltó bizonyíték : »Uxorem saneti Emericifiliam Cresoimiri regis Dalmatiaefuisse dalmatica monumenta testantur.« (Marnavich, 1. Katonánál. V. ö. Szalay id. m. I. 89. 1. — Wertner : Glossák stb. Turul, У. 78. 1.) — A mi Baőki második érvelését illeti, hogy t. i. a magyar-lengyel krónikaírónak több hitel adható, mint a mi töredékünknek (a melyből azonban ő máskor, a mikor neki megfelel, sokat merít) : ez épen nem mutatja a jeles történetírónak kiváló kritikai tehetségét. Nem épen ez a forrás volt-e az, mely egy lengyel leánynak (Adelhaid) Gézával, Szent István atyjával való házasságát költötte ? (Mon. Pol. I. 495 és köv. 11. V. ö. Panier id. m. I. 491. 1. 33. sz. j. — Kainál : Studien, III. 12. 1.) Nem szúrhatta-e közbe a későbbi lengyel interpolator az Imre házasságát is ? vagy, a mi még valószínűbb, nem változtathatta-e át az eredeti krónikának valódi adatát a menyasszony horvát származásáról a maga előnyére ? A magyar-lengyel krónika eredetibb részének szerzője magyar szláv volt, a ki előtt a szlovén-horvát hagyományok ismeretesek voltak. (Olv. Kainál id. m. III. 37. 1.) — A mi végre a dux Sclavoniae czímet illeti, ezt Backi mindenáron a dux Buizorum czímmel akarja azonosítani, mely czím az Ann. Hildesheimens es-ben (ad a. 1031) fordul elő. Hogy erről mit lehet tartani, olv. Pauler id. m. 1. 530. 1. 152. sz. j. ') A töredék ez adatai a Budai és Képes Krónika által még ellenőrizhetők ; de hogy nem ezekből meríttettek, azt alább bebizonyítjuk. ") Fejér : Cod. Dipl. I. 394. 1. »rogavi etiam gratiam dominorum