Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

514 SÜFFLAY MILÁN. a mint ezt Klaic állítja.1

) A haec névmás (pars Sclavoniae) inkább határozottan arra mutat, hogy ezen pars-ról már előzőleg szó volt és hogy tényleg töredékkel van dolgunk. A bevezetésnek czélzatos tartalma a legjobb esetben talán azt bizonyítja, hogy Kercselics, vagy maga a szerző az egész művet hibásan nevezte el, miután egy régi krónikának valóban alig lehet más czélja, mint az eseményeket az utókor számára hűséggel ecsetelni.2) Mindenesetre elhamarkodott dolog lenne azonban azt következtetni, hogy a töredék valamely idegen írónak, tehát nem .Jánosnak a compilatiója. Mintha Jánosnak nem lett volna elegendő képessége és alkalma Szlavónia legrégibb történetéről magát és másokat informálnia — egy oly műben, a melynek főczélja a zágrábi püspökség története, és hozzá oly időben, a melyről ő maga mondja, hogy : »nunc autem regnat laudabiliter dominus Ludovicus, qui potentior fuit factus de pâtre suo et subiugavit Croaciam et Dalmaciam a medio Canerii usque ас! fines Duracii.«3) Most azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk, vájjon Jánosnak tulajdonítható-e általában a töredék ? Klaic e kérdésre tagadólag válaszol4

) két oknál fogva. Először, a főesperes authentikus művében, a zágrábi káptalan statútumaiban, egy szót sem találunk abból, a mit az »állítólagos« krónikának »állítólagos« töredéke tartalmaz, holott épen e helyen kellett volna a főesperesnek Szlavónia történetéből adatokat hoznia. Másodszor — mondja Klaic — a töredéknek chronologiai adatai és más feljegyzései a magyar királyokról, semmiképen sem egyeznek a zágrábi statutumok adataival; így tehát »absolute« lehetetlen az a föltevés, hogy mind a két munka egy és ugyanazon szerző tollából ered. A mi az első okvetést illeti, az semmiképen sem tárgyilagos, hanem csak Klaicnak egyéni véleménye. Épen úgy állítható, hogy a magyar királyok és a zágrábi püspökök sorrendje teljesen kielégítő bevezetés a káptalani statútumokhoz. Szükség esetében a statutumok bevezetésének szavait a mi felfogásunknak megfelelően magyarázhatjuk: »ante omnia autem est nota dignum, quod ecclesiae Zagrabiensis cathedralis fundator est rex Hungáriáé sanctissimus Ladizlaus, et quoniam supra describitur obitus Ladizlai, visum fuit etiam ducum a tem') Slavonien, 20. 1. a) V. ö. Bernheim : Lehrbuch der historischen Methode. Leipzig, 1894. 16, 20, 196, 370. 11. 3) Tkalcic : Mon. epp. Zagrab. II. 4. 1. 4) Slavonien, 24. 1.