Századok – 1904

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Az erdélyi levéltárak 1770-ben 435

436 ILLÉSSY JÁNOS. fognak. Egyúttal utasítja a kanczellária a főkormányszéket, hogy a többi hatóságoktól is kérjen jelentést levéltáraikról. A főkormányszék clecz. 1-én 7234/769. sz. a. bocsátotta ki rendeletét a következő tartalommal : О felsége a mult hó 8-án kibocsátott udvari rendeletével tájékoztatni kívánja magát a főkormányszék útján arról, hogy a levéltárak milyen állapotban, az iratok milyen rendben vannak? csomókba rakva és lajstromozva vannak-e? mely évig terjednek visszafelé? vannak-e a régi eredeti iratok közt olyanok, melyek az egész nemzetre vonatkoznak ? a kinevezett jegyzők bírnak-e kellő képességgel a levéltárak kezelésére és lajstromozására? következésképen azok gondozása rájok bízható-e? A gubernium rendelete tehát kérdőpontokat is szab elő, eltérőleg a magyarországi rendelet általánosságban tartott szövegétől. E kérdőpontok súlya különösen a levéltárkezelők qualiticatiójának kipuhatolására nehezedik. Mária Terézia felállítván Erdélyben az igazságszolgáltatás érdekében a folytonos táblákat (tabula continua), a hivatalos ügyiratok és levéltárak gondozását azok hatáskörébe utalta. Innen van, hogy a gubernium rendelete a megyékben és székekben nem a vármegyékhez, illetőleg székekhez, hanem a táblákhoz van intézve. Ennek az eljárásnak megvolt a maga hátrányos következménye. Ugyanis a táblák, mint afféle fiatal intézmény jelentései, ámbár nem csupán a saját judiciális hatáskörükre terjednek ki, hanem a közigazgatásra is, mégis bizonyos egyoldalúságban szenvednek. A mellett elnagyoltak, felületesek. Túlságosan serénykedtek a válasz megadásában — 1770 márcz. 20-án már a legutolsó jelentés is beérkezett — a lényeg és alaposság rovására. Innen van, hogy a magyar törvényhatóságok jelentései, minden hézagosságuk mellett is, ránk nézve becsesebbek. Az erdélyi jelentések egyben mégis felülmúlják a magyarországiakat ; abban t. i. hogy a törvényhatósági joggal élt városok levéltáraira is kiterjednek. De halljuk magukat a jelentéseket.1

) ABRUDBÁNYA tanácsa 1769 decz. 19-én jelenti, hogy a levéltár gondozása régi gyakorlat szerint a főbíróra és hites jegyzőre szokott bízva lennni. Az iratok lajstromozását, tárgy szerinti csomózását és vallások szerinti elhelyezését két évről két évre a jegyzői hivatal végzi. Az iratok, melyek közül csak a kiváltságlevelek érintik az egész nemzetet, a jelen század kezdetéig terjednek. A jegyzőkönyvek s régibb iratok az idők mostohasága miatt, ') E jelentések össze vannak gyűjtve az Orsz. Levéltár főkormányszéki osztályában : Archivalia, III. köt. 3262/770. gub. sz. alatt.