Századok – 1904

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - I. közl. 1

KÍSÉRLETEK A MAGYAR HADERŐ FELOSZLATÁSÁRA. 17 ebben a súlyos időben a katonák hat éven át nem kaptak. És most olyan időszak következett a magyar hadi népre az egész országban, a milyet másfél száz év óta nem élt. Sokszor olvassuk a német írók munkáiban, hogy a magyar katona engedetlen és fegyelmezetlen volt. Ez az állítás csak bizonyos évekre illik, de általánosságban a valósággal ellenkezik. Nemcsak a magyar katonára, de a világ bármely népének hadi népére is elmondhatjuk, hogy a jó fegyelem alapja a rendes fizetés. De hol van az a katona, a ki fegyelmet tartson akkor, mikor fizetését, melyből él, hat éven át nem kapja; mikor félmeztelenül az éhséggel küszködik ? Ez volt most a mi vitézeinknek sorsa. Kégente, ha zsoldját nem is kapta rendesen, életét és családját föntarthatta munkájából és abból a földecskéből, a mit a várbirtokból kapott. De most a török portyázása és folytonos terjeszkedése miatt földjét — ha még volt — nem mívelhette. Az általános nyomor miatt munkát sem kapott. Mi volt tehát hátra? Magyar főtiszteink jelentéseikben e kérdésre világosan megfelelnek. A magyar katona előtt — írják — csak két eshetőség áll: vagy éhen kell halnia, vagy rablóvá kell lennie !]

) A magyar hadi nép nyomoráról a hadi tanács és az udvari kamara elegendő jelentést kapott, de a bajon segíteni vagy nem igyekezett, vagy nem tudott. A veszély tehát egyre nőtt. A legtöbb végházban a rend és a fegyelem teljesen felbomlott. A katonák éheztek, s kétségbeesésükben vagy a török ellen portyáztak, vagy a királyi községeket fosztogatták. Még a legkiválóbb és legfegyelmezettebb magyar tisztek sem ellenezték a portyázást és az erőszakos élelemszerzést, mert hiszen ők maguk látták legjobban, milyen nyomor és kétségbeesés nehezedett a hadi népre. Egyes helyeken, így például a balatoni végházakban, fejvesztés alatt tiltották a portyázást, de ennek sem volt eredménye. Babocsay Ferencz keszthelyi kapitány Montecuccolihoz írt jeleutésében valamennyi társa nevében kijelenti, hogy a vitézek egyhangú határozattal kimondották : ha nem fizetik őket, távoznak. Négy év óta — írja Babocsay — egyetlen fillért sem kaptak, s ha a fizetés gyorsan nem jő, nincs mód őket az éhségtől és pusztulástól megmenteni.2) 0 Olvashatunk ez időből jelentéseket, melyek szerint a végbeliek felnőtt leányaikat a töröknek elzálogosították, hogy családjukat az éhhaláltól megmentsék. s) Közös p. ü. lt. Babocsay levelei Montecuccolihoz, és a hadi tanács 1668 máj 14-iki jelentése a balatoni végházak iszonyú nyomoráról. (Hung, fasc. 14564.) SZÁZADOK. 1904. I. FÜZET. 2