Századok – 1904

Történeti irodalom - Hegedüs Stephanus: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Ism. Békefi Remig 173

174 TÖRTÉNETI IRODALOM. 174 got lásson. így született meg e kiadvány, a melyről ez alkalommal szólunk. Az ^Akadémia a feladat megoldásával Hegedűs István 1. tagot, Ábelnek az egyetemi tanszéken utódát bízta meg. Hegedűs bevezetésül kegyeletes érzéssel áldoz jeles előde emlékének. A mű tartalmát előljáró beszédek, levelek, prózában és versben írt dedicatiók s dicsőítő költemények alkotják, a melyeket a humanista írók a királyokhoz vagy előkelő emberekhez, rendesen műveik elején intéztek. Az írók közül különösen Aldus Manutius, Hieronymus Balbus, Bartholomaeus Fontius, Benedictus de Beken, Philippus Beroaldus, Antonius Bonfinius, Ludovicus Carbo, Baptista Guarinus Veronensis, Martinus Thyrnavinus, Marsilius Ficinus, Angelus Politianus, Petrus Ransanus, Joannes Begiomontanus, Stephanus Taurinus, Sigismundus Thurzó, Ludovicus Tubero, Thaddeus Ugolettus, Ursinus Velius, Hieronymus Vietor és Adrianus Wolfhardus keltik föl a figyelmet. Ezek és más írók dolgozataiban a renaissance-világ jellemző vonásai jelennek meg. A humanisták bőbeszédűsége, szónoki phrasisai, kedvelt dictiói, mézes-mázos kifejezései, önző hizelkedései s egész az önelvetésig menő derékhajtásai sűrű példákban tárulnak elénk. Állításaikat tehát készpénzűi nem fogadjuk és szavaiknak vakon nem hiszünk. De a kritika élével ki tudjuk dolgozataikból hüvelyezni a valóságot. így az igazság derűi ki Bartholomaeus Fontius soraiból, midőn Hunyadi Mátyást a régi írók műveinek megmentéseért és a magyar nemzet történetének megiratásáért dicsőíti. Nagy érdem az, ha a kormányzat ezer gondjai között az uralkodónak még erre is kiterjed a figyelme. Ha ezt az előbbi királyok is megteszik vala, nem veszett volna annyi írónak nyoma, és a humanista tudományok nem vesztegeltek volna oly sokáig sötétségben. Hunyadi Mátyásnak e tekintetben nagyobb az érdeme, mint Pisistratusnak az atliéneieknél, mint Ptolomaeusnak Alexandriában, mint Eumenesnek Pergamumban, mint Caesarnak Rómában és mint V. Miklós pápának. Mert ezek olyan országokon uralkodtak, a hol akkor a tudományok virágoztak, és olyan korban, a mikor az uralkodók a hírnévért valósággal versenyre keltek. Hunyadi Mátyás meg maga tette országát a múzsák otthonává akkor, mikor a tudósokat Görögországból elűzték, Olaszországban kevésbe vették, Franczia-és Németországban pedig elhanyagolták. Bonfiniusnak minden túlzásai mellett, is ki ne tudná az ő rajza után maga elé állítani Hunyadi Mátyás hü vonásait, mind az uralkodásban, mind a magán életben? Ki ne értené