Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Deák Ferencz beszédei 97

deák ferencz beszédei. 107 mint a melyek a nagyobb közönség előtt is ismeretesek s Deák Ferencz nagy emberi jellemének és meggyőződése puritán következetességének oly ritka bizonyságai. De az ő államférfiúi lángelméjének azok a sajátságai, a melyek őt már 1848 előtt oly kivételes szerepre képesítették, mégis a nemzeti szenvedés korában, az alkotmány visszavívására megindított harczokban nyilatkoztak a maguk bámulatos erejében. Csak az 1848 előtti szereplése magyarázhatja meg, miért várta tőle a nemzet az októberi diploma után a kibontakozás irányának első megjelölését, midőn ő maga szerencsétlenségnek mondta e várakozást mind önmagára, mind a hazára nézve. De a nemzet jól itélt; mert ismerte előbbi működéséből nemcsak önzetlenségét, nemcsak bölcs óvatosságát s a törvények ismeretében való páratlan jártasságát, hanem a törvények biztosította jogainkhoz való ingathatatlan ragaszkodását s erős jogérzetét is. E mellett vissza kellett emlékeznie az 1847-iki ellenzéki programmra is, a melynek különösen egy pontja épen időszerűnek látszott a kibontakozás irányának megjelölésére. Az ellenzéki programm a pragmatica sanctio alapján kívánja hazánk és az örökös tartományok közös ügyeit rendezni, hivatkozván egyszersmind az 1790:10. törvényczikkre is. Hazánk önállósága öszhangzásba hozva »a monarchia egységének s biztos fennállhatásának érdekeivel« — ime az 1848 előtti ellenzék egyik főczélja. Deák Ferencz a maga felfogását — azt mondhatnók — majdnem ugyanazon szavakkal fejezi ki 1847-ben, mint 1861-ben, 1865-ben és 1867-ben. A különbséget az önkényuralom diplomáival és pátenseivel bonyolultabbá tett s a bécsi centralisták jogászaitól támogatott kapcsolat erőszakossága okozza. »Készek vagyunk mi — mondja az ellenzéki programm— az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani, de abban soha meg nem egyezünk, hogy az összes kormányzási rendszer egységének, mit némelyek a monarchia egysége gyanánt szeretnek főelvűl emlegetni, minden érdekeink, még alkotmányosságunk is, feláldoztassanak.« Nem követeli ugyan, de nagyon óhajtja, hogy az örökös tartományok is alkotmányt nyerjenek; így a kapcsolat,