Századok – 1904

Történeti irodalom - Voinovich Géza: Báró Eötvös József. Ism. –s 980

98(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. mindig magát Eötvöst állítja a középpontba, s a kor történetéből, mit úgyis ismer mindenki, csak egy-egy mellékesen odavetett sugárral világít meg egyes eseményeket. Aprólékos dolgokkal sem itt, sem a tulajdonképeni életrajzban nem bíbelődik, gazdaságosan bánik a rendelkezésére álló szűk térrel, a mi olyan írótól, a kinek volna mondanivalója, nagy és dicséretre méltó dolog. Mindamellett műve könnyű olvasmány, s csak ott fárasztó, a hol a tárgy természete hozza magával, mint pl. Eötvös miniszteri reformjainál. Eötvös életének és műveinek hű tükre és az érdeklődő olvasónak megbízható vezetője.1) R. Báró Eötvös József. A M. Tud. Akadémiánál az Országos Eötvösbizottság pályázatán kétezer koronás pályadijat nyert tanulmány. Irta Voinovich Géza. Budapest. 1904. Kévai^és Salamon kny. 8-r. 2. 110 1. Yoinovich Gézának kétezer koronával jutalmazott tanulmánya nem dicsekszik az életrajz adatainak szorgalmas gyűjtésével vagy pontosságával, még az író felfogásának feltűnőbb újságával is kevésbbé. Kidolgozása azonban határozottan új nyomokon halad s kétségtelenül méltánylást érdemel. Jól átgondolta tárgyát ; életrajzi adatot épen csak annyit ölelt fel, a mennyiből a közpálya kiemelkedő alakjának jelleméhez egy-egy hű vonást festhetett, különben inkább munkáiból igyekezett kidomborítani a nagy gondolkodó alakját, semmint a mindennapi élet egyéb adataiból. Hű maradt munkája elején hangoztatott felfogásához, a mely szerint fölötte ízléstelennek tartja az oly életrajzírók művét, a kik »szeretnek befurakodni a nagy ember utolsó szobájáig, sorra kifürkészik gyermekkori szerelmeit, böngésznek levelei közt, elveket kovácsolnak futólagos megjegyzéseiből.« Ebben a felfogásban semmiesetre sem osztozhatnak az olyan írók, a kik hősük fejlődésének szigorú egymásutánját is törekszenek megállapítani; a kik hősük történeti alakját a magánélet és közpálya ezernyi apró szövevényei között vizsgálják, s jellemének alapját és titkos rugóit is ') Egy kellemetlen sajtóhibáról itt jegyzetben emlékezem meg. Az Eötvös írta Kelet népe és Pesti Hírlap czímű röpirat a 96. lapon Széchenyinek van tulajdonítva, s pár sorral alább hiányzik ez, vagy* egy ilyenféle mondat : Erre a röpiratra volt válasz az Eötvösé. Annak a Juristentag-nak tárgyalása is zavaros, melynek alkalmából Eötvöst a külföldi híres jogászok meglátogatták. A 194-ik lapon 1854-re, a 236-ikon 1862-re van téve. Ferenczi rámutat jegyzetben az ellenmondásra, de a szövegben nem dönti el a kérdést.