Századok – 1904

Történeti irodalom - Voinovich Géza: Báró Eötvös József. Ism. –s 980

98(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. mindig magát Eötvöst állítja a középpontba, s a kor történe­téből, mit úgyis ismer mindenki, csak egy-egy mellékesen odavetett sugárral világít meg egyes eseményeket. Aprólékos dolgokkal sem itt, sem a tulajdonképeni életrajzban nem bíbe­lődik, gazdaságosan bánik a rendelkezésére álló szűk térrel, a mi olyan írótól, a kinek volna mondanivalója, nagy és dicsé­retre méltó dolog. Mindamellett műve könnyű olvasmány, s csak ott fárasztó, a hol a tárgy természete hozza magával, mint pl. Eötvös miniszteri reformjainál. Eötvös életének és műveinek hű tükre és az érdeklődő olvasónak megbízható vezetője.1) R. Báró Eötvös József. A M. Tud. Akadémiánál az Országos Eötvös­bizottság pályázatán kétezer koronás pályadijat nyert tanulmány. Irta Voinovich Géza. Budapest. 1904. Kévai^és Salamon kny. 8-r. 2. 110 1. Yoinovich Gézának kétezer koronával jutalmazott tanul­mánya nem dicsekszik az életrajz adatainak szorgalmas gyűj­tésével vagy pontosságával, még az író felfogásának feltűnőbb újságával is kevésbbé. Kidolgozása azonban határozottan új nyomokon halad s kétségtelenül méltánylást érdemel. Jól átgon­dolta tárgyát ; életrajzi adatot épen csak annyit ölelt fel, a mennyiből a közpálya kiemelkedő alakjának jelleméhez egy-egy hű vonást festhetett, különben inkább munkáiból igyekezett kidomborítani a nagy gondolkodó alakját, semmint a min­dennapi élet egyéb adataiból. Hű maradt munkája elején hangoztatott felfogásához, a mely szerint fölötte ízléstelennek tartja az oly életrajzírók művét, a kik »szeretnek befurakodni a nagy ember utolsó szobájáig, sorra kifürkészik gyermekkori szerelmeit, böngésznek levelei közt, elveket kovácsolnak futó­lagos megjegyzéseiből.« Ebben a felfogásban semmiesetre sem osztozhatnak az olyan írók, a kik hősük fejlődésének szigorú egymásutánját is törekszenek megállapítani; a kik hősük tör­téneti alakját a magánélet és közpálya ezernyi apró szövevé­nyei között vizsgálják, s jellemének alapját és titkos rugóit is ') Egy kellemetlen sajtóhibáról itt jegyzetben emlékezem meg. Az Eötvös írta Kelet népe és Pesti Hírlap czímű röpirat a 96. lapon Széchenyinek van tulajdonítva, s pár sorral alább hiányzik ez, vagy* egy ilyenféle mondat : Erre a röpiratra volt válasz az Eötvösé. Annak a Juristentag-nak tárgyalása is zavaros, melynek alkalmából Eötvöst a külföldi híres jogászok meglátogatták. A 194-ik lapon 1854-re, a 236-ikon 1862-re van téve. Ferenczi rámutat jegyzetben az ellenmondásra, de a szövegben nem dönti el a kérdést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom