Századok – 1904

Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József 1813–1871. Ism. –r 977

TÖRTÉNETI IRODALOM. Báró Eötvös József, 1813 —1871. Irta Ferenczi Zoltán. Budapest,. 1903. A M. Tört. Társ. kiadása. Athenaeum kny. 8-r. 4, 304 1. Tizenegy önálló melléklettel s a szövegbe nyomott képekkel. (Magyar Történeti Életrajzok, XIX. évf. 4. 5. füz.) Eötvös József életrajzát megírni, egyike a legvonzóbb irodalmi feladatoknak. Nincs a magyar irodalomnak Zrínyi Miklóson a költőn kívül más olyan jelese, a ki szellemét a költészet és politika közt megosztva, két egymástól annyira távol eső pályán vívott volna ki majdnem egyforma nevet magának, s összes költőink közül kevésnek az élete mutat minden szenvedése mellett is' olyan kedves, harmonikus képet, mint Eötvösé. Nagy volt mint költő, nagy volt mint politikus, de talán legnagyobb mint ember; derék, nemes, becsületes, kiváló minden irányban. De a milyen vonzó e feladat, ép olyan nehéz, nehéz különösen most még, mikor a nagy férfiú hamvai csak a poriadás útján vannak. A milyen kristálytisztán áll az utódok előtt élete, olyan bonyodalmas, változatos volt pályája, s mikor az író megkísérti ezt a kettőt kapcsolatba hozni, magát a pályát belerajzolni életébe, sok olyan nehézségre talál, melyet vagy el sem tud távolítani, vagy ha igen, a kegyelet miatt nem teheti. Erezte ezt a nehézséget ennek az életrajznak írója is -r ezért már eleve lemondott arról, hogy Eötvös életét a maga teljességében fesse meg. Megkapjuk művében Eötvös külső életét a fontosabb mozzanatokban bemutatva, meg műveinek részletes ismertetését, a költőieknek bírálatát és méltatását is, de erősen érezzük azoknak a vonásoknak hiányát, melyek Eötvös belső életére jellemzők, melyek benne a cselekvő és gondolkodó emberen kívül az érző embert is elénk állítanák. Mindenütt a költőt és az államférfiúi szerepelteti, az embert szándékosan — sötétben hagyja, csak egy helyzetben vet reá fénysugarat, mint apára. A hogyan szerzőnk Eötvöst, mint