Századok – 1903

Tárcza - Áldásy Antal: XIII. Leo pápa és a történettudomány 949

TÁRCZA. XIII. LEO PÁPA ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY. XIII. Leo pápának ez évi julius-hó 20-án bekövetkezett halála a történettudományra nézve is gyászt jelent. Jóllehet ő maga nem tartozott e tudományág művelői közé, de magas felfogása volt a történelem fontossága és jelentősége felől s ebbeli felfogásának több alkalommal kifejezést is adott, főleg abban a két körlevelében, melyben a vatikáni levéltár megnyitásáról és egy külön levéltárnoki iskola szervezéséről szólott. Az ő pápasága örökké emlékezetes marad a história történetében azon nagyszerű elhatározása . által, melylyel a vatikáni levéltárnak eddig zárt ajtait a kutatásnak megnyitotta. A szentszék archívumaiban századok óta felhalmozott óriási és alig kiaknázható anyag XIII. Leo pápa idejéig úgyszólván teljesen fölhasználatlanúl hevert. A levéltár kincsei szigorú őrizet alatt állottak ; csak nagyon kevés és föltétlenül megbízható történetkutatónak jutott az a szerencse, hogy bepillanthasson e kincsek közé, de rendszeres kutatást alig végzett ott valaki. Hogy mily szigorúan őrködtek a vatikáni levéltárak felett, jellemző példa reá a szentszék nagytudományú levéltárnokának, Theiner Ágostonnak esete, a mit Róma város nagynevű történetírójának, Gregoroviusnak emlékirataiban olvashatunk. IX. Pius pápa hirtelen elbocsátotta Theinert hivatalából, kinek egyedüli bűne vala, hogy engedelem nélkül adott ki a levéltárból okiratokat és bocsátott be oda kutatókat. Pedig Theiner Ágoston neve és személye elég kezességet nyújthatott arra. hogy a levéltár kincseivel visszaélés nem fog történni. Azóta a viszonyok gyökeresen megváltoztak. XIII. Leo pápa. áthatva a történetkutatás és történetírás nagy fontosságának tudatától, csakhamar trónralépte után elhatározta, hogy a vatikáni archívumokat a történettudósoknak szabadon hozzáférhetőkké teszi. És ezt az elhatározását végre is hajtotta. A szentszék különféle levéltárai egymásután nyiltak meg a kutatók előtt, és ha némely részöknek hozzáférhetősége SZÁZADOK. 1903. X. FÜZET. 64