Századok – 1903

Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői - (IV.) Nyugoti kútfők. Ism. Borovszky Samu 940

942 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kégibb történetíróinknál a bonfoglaló magyarságra nézve leginkább használt kútfő vala Regina krónikája (Reginonis abbatis Prumiensis chronicon). Regino priimi apát ezt a munkáját 899 után Trierben írta s így ő a magyar honfoglalással teljesen egykorú író, bár feljegyzéseit az eseményekkel nem egészen egyidejűleg szerkesztette. Kár, hogy az a jellemzés, a mit őseinkről ad, igen csekély változtatással nem egyéb, mint a III-ik századi Justinusnak a skythákról és parthusokról, s a VIII-ik századi Paulus Diaconusnak a régi germánokról írt rajza. A magyarok bejövetelét 889-re teszi, s tudjuk, erre az évszámra esküdött néhai Szabó Károlyunk is. A kéziratok közül Marczali a münchenit használta, mely a X-ik század második feléből való; de összehasonlította ezzel a bécsi cs. udvari könyvtárban őrzött két codexet is. melyek egyike a Xl-ik, másika a XII-ik századból származik. Érdekes adatokat tartalmaz Theotmár salzburgi érseknek és suffraganeusainak levele IX. János pápához. Ez a levél — úgy látszik — a 900 évből való. Érdekes azért, mert a morvákról a bajor püspökök azt állítják benne, hogy a pogány magyarokkal szövetkeznek és pogány módra élnek. A levélnek két kézirata ismeretes : az egyik a kölni városi levéltárban van, a másikat pedig a bécsi cs. udvari könyvtárban őrzik. Az eddigi felfogással ellenkezően Marczali a kölni kéziratot tartja régibbnek. Az a levél, melyet egy ismeretlen szerző Dado verduni püspökhöz a magyarokról írt s a melynek XI. századbeli — Rhabani Virtunensem ad episcopum czímmel katalógusba iktatott — kéziratát Marczali a bécsi cs. udvari könyvtárban nyomozta ki, csak annyiban érdekes, a mennyiben fogalmat nyújt arról a rémületről, a mit a magyarok megjelenése okozott. Honnan jött e nép ? mi czélja volt vele a Gondviselésnek ? — ezek a kérdések foglalkoztatták a gondolkodó elméket. Érdekes, hogy már ez a levél is a magyarok nevének fejtegetésével bíbelődik s a Hungarus nevet a német Hunger szóból származtatja. Xincs különösebb figyelemre méltó történeti adat azokban a versekben sem, melyekben Waldram szent-galleni szerzetes Itália pusztulásán szörnyülködik. Maga a szerkesztő is bevallja, hogy ezek a versek — Versus Waldramni ad Dadonem episcopum a Salomone episcopo missi — nem annyira történeti érdekűek, mint inkább irodalomtörténeti értékük van, mintáúl szolgálván a jámbor szerzeteseknek a magyar hadjáratok pusztításain való kesergésre. A verses levelet 909 előtt írták s feumaradt egy X. századi kéziratban, melyből először 1859-ben Dümmler adta ki.