Századok – 1903

Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I. II. köt. Ism. Karácsonyi János 927

•938 TÖRTÉNETI IRODALOM. járúl még az oklevéltárhoz három darab hamis oklevél szöveg© és fényképe, és egynek kivonata. Az oklevelek alá tett jegyzetek közt is találunk egy-egy értékes adatot : így pl. a 712. lapon egy csapással kivégzi Erdélyi a történetíróknak annyi fejtörést okozott s állítólag az esztergomi egyházmegyéhez tartozó csúti főesperességet, kimutatván, hogy az illető oklevél eredetijében nem Chut, hanem Chunt áll, azaz nem csúti, hanem honti főesperességről van szó. A második kötetet csaknem egészen Sörös Ponyráczr a magyar benczés-rendnek e szorgalmas és tehetséges fiatal tagja írta. Kilencz fejezet közül hat egészen az ő munkája. E fejezetek a következők: I. A korszak áttekintése 1241—1404; IV. A somogyi tized, a somogyi és pozsonyi vámok ; V. Az apátság birtokai; VI. Az apátság jogkiváltságai a törvénykezésben; VII. A pannonhalmi monostor terhei; IX. Az apátság belső élete és külső hatása. — Az apátok történetét előadó Il-ik, s az egyházjogi fejlődésről és lelkészkedésről szóló III-ik fejezetet néhai Villányi Szaniszló kezdette ugyan írni, de Sörösnek mind a kettőt egészen újra át kellett dolgoznia. A VIII-ik fejezetben Zoltvány Irén és Gyulai Rudolf' az irodalmi és művészeti viszonyokat ismertetik. — A függelékben előbb Erdélyi László tesz összehasonlítást az első és második korszak birtokai között, azután pedig Gyulai Rudolf méltatja a soproni volt ferencz-rendi, most benczés templomot. Hatalmas, 242 számból álló OMevéltár fejezi be ezen második kötetet is, és a közölt okleveleknek csaknem fele (az 1350— 1404-ig terjedők csaknem mind) eddig ismeretlen volt. Az oklevéltár szintén Sörös Pongrácz szorgalmát és ügyességét dicséri. Minden elismerésünk mellett sem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy Sörös dolgozatain itt-ott elhamarkodottság és egyoldalúság jelei látszanak. Az még legkisebb hiba, hogy ismétlődések fordulnak elő nála; l

) az is érthető, bár kevésbbé menthető, hogy az apátsághoz tartozó egyházak papjai és hívei fölött joghatóságot követel az apátság részére, jóllehet sikertelenül, mert ezen egyházaknak csak a jövedelme volt az apátságé, a hozzátartozó papok és hívek kormányzata azonban akkor még nem; de azt már elliamarkodásnak kell tulajdonítanunk, hogy időrendi hibákat is követ el. Ilyen először is, hogy »a (pannonhalmi) várat Venczel párthívei szállották meg, a kiknek kezéből Németujvári Iván segítségével Landerbrech osztrák vezér ragadta azt vissza 1301 januárban.« (48. 205. 11.) III. Endre 1301 V. ö. a 48. 205. 152. 86. 96—97. 11.