Századok – 1903

Tárcza - Czaich Á. Gilbert: Adalék II. Ulászló és Beatrix házassága ügyéhez 862

8(i4 TÁKCZA. VII. Kelemen és III. Pál pápáknak, a kik — bár vérző szívvel — inkább eltűrték a nagybritanniai félszigetnek az egyháztól való elszakadását, mintsem a házasság felbonthatatlanságát hirdető tanról lemondtak volna. VIII. Henrik idejében történt ugyan hivatkozás II. Plászló király házasságának felbontására,1) azonban helytelenül, mert II. Ulászló király házassági ügye lényegesen különbözött VIII. Henrik házassági ügyétől. Mily czímen oldotta fel tehát a pápa Ulászlót Beatrix királynéval szemben a házassági kötelezettség alól '? Vagy mily alapon jelentette ki érvénytelennek Ulászló és Beatrix házasságát ? Föltéve, hogy házasságkötésről — nem pusztán eljegyzésről — van szó. a dolog kétféle módon történhetett : először úgy, hogy Ulászló Beatrix ellenkező állításával szemben bebizonyította, hogy hitvesi jogát sohasem gyakorolta, cLZclZ <X házasságot nem consummálta, s ez esetben a pápa az érvényesen megkötött házasságot is felbonthatta, a mire nagy okai voltak ; másodszor úgy, ha Ulászló Beatrix királynéval a házasságot tényleg érvényesen meg nem kötötte, hanem csak színlelte a házasságkötést, mely esetben a házasságot mint nem létezőt, fel sem kellett bontani, hanem csak a színlelt házasságot érvénytelennek nyilvánítani. Frakúói Vilmos Erdődi Bakócz Tamás életrajzában 2) okiratokkal igazolja, hogy Ulászló király Beatrix királynéval tényleg nem kötötte meg, hanem csak színlelte a házasságot, s hogy ezen szándékát előlegesen ki is jelentette. Ezek után beszéljenek a következő okiratok, melyeknek közzététele ezen közleményem tulajdonképeni czélja : I. Archivii consistorialis liber C. 303. Litterae regis Hungáriáé. In consistorio die Veneris, 1-a Februarii, 1499 habito (Franciscus (le Piccolominibus) Card. Senensis légit litteras Serenissimi Wladislai, Hungáriáé Boemiaeque regis ad s. collegium, Budae, 29 Junii 1498 datas. Q,ui rex ob suam matrimonii causam tam diu sibi iaborandum esse et apud summum Pontificem et sacrosanctum Senatum neque gratiam neque justitiam invenire posse conquerebatur, multa sane commemorans et de modestia sua in eadem causa et nimia patientia, de mentis regum Hungáriáé majorumque suorum ; quam justa et honesta causa, quam facilis sit judicatu, quam denique duobus regnis et rei publicae christianae salutaris. In eo semper insistens supplicabat, ut jam dimissis tot tantisque dilationibus, ei liti tandem finis imponatur, ne in earn desperationem deveniat, ut aliter sibi suorumque regnorum salnti uonsulendum sit ; quod non sua, sed aliéna culpa, ubi justitiam ipsam haud assequi possit, sese facturum ajebat. Postremo, ut venerabili viro Johanni Brandis, oratori suo, hac in re nonnulla referenti, fides adhibeatur. — ') Elises : Böm. Docum. zur Gesch. der Ehescheidung Heinr. VIII. Paderborn, 1893. 60. nr. 11. -) Magyar Történeti Kletrajzok, V. évf. 1889.