Századok – 1903

Történeti irodalom - Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti; köz- és családi élete 1573–1635. Ism. Takáts Sándor 838

848 TÖRTÉNETI IRODALOM. 848 Ugyanilyen szakértelemmel határozza meg szerzőnk a többi czikkeket is. így pl. a salavárit lábbelinek veszi ; a kapczát harisnya formára készült s a nadrághoz varrott vagy különálló valaminek mondja. Kiváncsiak vagyunk, hogy mikép értelmezi ez esetben a vargák limitatióiban előforduló ilyen kifejezéseket : »kapcza, kinek az talpa is karmazsin«, — »kapcza, kinek az talpa bagaria.« Felsorolja a különféle ivó, evő és házi eszközöket, és ide csapja a bulhát vagy bolyát is, a mi - mint tudjuk — vászon volt. Kerekes munkájának legbecsesebb része kétségtelenül Almássy bevásárlásainak és leltárainak közlése. Ebből a hozzáértő statisztikus igen becses dolgot teremthet. Sajnos, épen e legfontosabb részt (a folyószámlákat) nem közli teljesen. A mi a bécsi bevásárlási forrásokat illeti, a kereskedelem történetével foglalkozó írótól méltán meg lehet várni, hogy tudja, mi volt az a bécsi Niederlag. Csak egy pillantást kell vetnünk Almássy áruira s a kereskedők neveire, már tisztában vagyunk vele, hogy Almássy is, mint legtöbb társa, a Niederlag-ban végezte bevásárlásait. Szerzőnk — úgy látszik — ezt sem vette észre; pedig Henckel Lázár, a kitől Almássy legtöbbet vásárolt, a Niederlag egyik igazgatója volt, s mind róla mind a Niederlag viszonyairól bőséges források állanak rendelkezésünkre. Kerekes könyvének további fejezetei már nem vágnak a kereskedelem történetébe, sőt nagyrészt nem is tartoznak Almássy életéhez. Többnyire feldolgozás nélkül, időrendben adja azokat az adatokat, melyeket Kassa levéltárából merített. Ezen adatok közt van sok becses, de soknak még helyi jelentősége sincs. Művelődéstörténeti szempontból figyelemre méltó Almássy István végrendelete és javainak leltára. Ennek közlésével végződik a munka. Minthogy Almássy István élete először a M. Gazdaságtörténelmi Szemlében jelent meg s csak azután készült belőle önálló kiadás, a folyóirat szerkesztőségének kellett volna a szerzőt a feltűnőbb hibákra figyelmeztetni vagy azokat kijavítani. l)e ez — úgy látszik — nem történt meg, sőt a hibák száma csak növekedett a sajtóhibákkal. Pedig egy kis jóakarattal sok mindent helyre lehetett volna ütni. TAKÁTS SÁNDOR.