Századok – 1903

Történeti irodalom - Arany László tanulmányai. Ism. Váczy János 71

73 .TÖRTÉNETI IRODALOM. terén maradiak vagy türelmetlen újítók voltak. S bár a jobbágyok állandóan panaszolják helyzetük sanyaruságát, e panaszt nem igen hallják meg nemeseink ; még Orczy Lőrincz is egészen boldognak festi a paraszt nép sorsát. A franczia forradalom aránylag kevés hatással volt költészetünkre. A franczia eszméktől inkább óvni törekedtek költőink a nemzetet, semmint azokat terjeszteni. Még Csokonai is a nemesség conservativ lelkesedését zengi, s egyetlen forradalmi költőnk ez időben Bacbányi. A XIX-ik század első felének politikai élete a legszorosabb kapcsolatban van nemcsak költészetünk, hanem általában egész irodalmunk fejlődésével, s Arany László itt már csak a legkimagaslóbb pontokat emeli ki, mert tanulmányának előre kiszabott szerkezetét nem akarja aránytalanná tenni. Mindenesetre csak sajnálnunk lehet, hogy alapos vizsgálódásával kissé részletesebben meg nem világította tárgyát, a miben nyilván az a körülmény is tartóztatta, hogy apja költészetével ne foglalkozzék bővebben. Műve azonban így is egyike a legjobb e faj ü essayinknek. Szorosan vett történelmi tanulmányai közt a Mahometroi szóló fölötte sikerült. A legkitűnőbb külföldi források alapján oly vonzóan ismerteti Mahomet életét, fejlődését és az általa alapított vallás megerősödését, hogy nemcsak a történettel szakszerűleg foglalkozó, hanem a művelt közönség is élvezettel s haszonnal olvashatja. A »Mai viszonyok a nyugati világban« czímű tanulmányáról ugyanezt mondhatjuk. Különösen Német- és Francziaország állapotáról szól ugyan társadalmi, közéleti, politikai és irodalmi tekintetben, de helylyelközzel ügyet vet az angol és olasz városok életére is. Élénk rajzai, leírásai, elfogulatlan ítéletei, az utóbbi század történetében való jártassága és sokoldalú ismeretei, szemlélődéseit nagyon tanulságossá teszik. A mi szempontunkból azonban mégis azon essayket tartjuk legtöbb figyelemre méltóknak, melyekben Arany László a magyar emigráczió, s Kossuth és a pragmatica sanctio kérdéseit tisztázza. Mind a két nagybecsű dolgozatában Kossuth Iratai- ból indúl ki, de e mellett kellő tekintettel van egyéb adatokra is. Az elbeszélés anyagát jórészt Kossuthtól veszi és nagy világosságot önt a bonyolult kérdés szálainak kapcsolatába. Éles szeme mindenütt megtalálja az egymáshoz illeszthető oki és okozati összefüggést, igazságérzete a kellő kritikai hangot. Kossuth kivételes egyéniségének varázsa sem teszi elfogulttá. Inkább megértetni törekszik az események és körülmények egymásra ható rugóit, mint pusztán az ítélőbíró szere-