Századok – 1903

Tárcza - Szláv történeti szemle - Vjestnik kr. hrv. slav. dalm. zemaljskog arkiva - 780

TÁRCZA. 781 horvátok alapították a collegiumot és azután is horvátok tartották fen ; a horvát szót nem földrajzi, hanem néprajzi értelemben véve, mely általában katholikus délszláv-ot jelent. — 2. Segvic Chérubin : Adalék a dalmácziai oklevél-hamisítások történetéhez. (56—65. 11.) Az értekező egész terjedelmében közli Mladinus Croatiae et Dalmatiae Magnus privilégiumát, melylyel a lasani és krusevoi templomokat »super Castro Cambiorum« alapította, és az oklevelet hamisítványnak tartja. Ezzel ellentétben Bojnicic valódinak véli és a vitás helyet így olvassa : Mladinus Croatiae et Dalmatiae Banus ; szerinte II. Mladen Subie adta ki a kérdéses privilégiumot, és pedig vagy 1307-ben, vagy 1322-ben, mert az indictio jelzése ezekre az évekre illik. — 3. Laszowski Emil: Adatok a vásárok történetéhez Horvátországban és Szlavóniában. (67 — 80. 11.) Laszowski a horvát országos levéltárban levő .Liber Begiusból és egyéb okleveles forrásokból száz horvát és szlavón városnak és mezővárosnak vásári szabadalmát ismerteti. Legrégiebbek : Zágráb (1242), Totusevina (1384), Szabocsina (1388), Krapina (1418), Varasd (1448), Zeng (1489), Yinica (1580), Károly város (1581) és Deszinics (1590) városok privilégiumai. — 4. Srkulj István : Az 1900 évi párisi történelmi congressus. (80—83. 11.) Tüzetesen ismerteti Bertha Sándor előadását a költő Zrínyiről, kiről azt vitatja, hogy nem vadkan ölte meg, hanem a politikai bonyodalmak miatt, mint Cato, öngyilkos módon vált meg az élet-től. — 5. Wertner Móricz : Glossen zu zivei kroatischen Urkunden. (96 —100. 11.) A német nyelven írt értekezés azt bizonyítja, hogy Ludbregi Miklós fia Péter nem 1227-ben, hanem 1327-ben adományozta a zágrábi káptalannak Vrazilaz birtokát ; továbbá, hogy a Hazai Okmánytárban (III. köt. 7. 1.) előforduló B. dei gratia dux et banus totius Sclavoniae, ki a Liskorcz vize melletti birtok határait állapítja meg, nem Béla herczeg,. a későbbi IV. Béla király, hanem Szentgróti Dénes (de genere Tűrje), és így az említett oklevélben nem B. dux, hanem D. dux olvasandó. — 6. Krsnjavi Iso (Izidor) : Ein Nachwort zu den Studien über die História Salonitana. (101 •—111. 11.) Védi álláspontját Pauler Gyula ellen.1) — 7. Bojnicic Iván: Kiadatlan okiratok a boszorkányperekről Horvátországban. (112 —120, 182—185. 11.) A perek 1629, 1698, 1699-ben Zágrábban folytak; a hét perirat részint latin, részint horvát szövegű ; eredetijök a zágrábi egyetemi könyvtár Gáj-gyüjteményében őriztetik. — 8. Klaic Yjekoslav és Horvát Karlo: Adatok a zágrábi püspökök történetéhez 1433—1466-ig. ') Olv. Századok, 1900. 924 és köv. 11. •— Pauler válasza u. o. 1902. 480 és köv. 11.