Századok – 1903

Tárcza - Folyóiratok - Ethnographia 778

778 TÁRCZA. FOLYÓIRATOK. — ETHNOGRAPHIA. A Magyar Néprajzi Társaság értesítője. Szerkesztik Munkácsi Bernát és Sebestyén Gyula. XIII. évf. 1902. 1 —10. füzet. — Az 1. füzetben kezdődik Nagy Géza tanulmánya: Turánok és árják cz. alatt, melyet a 2. és 3. füzetben folytat és fejez be. A szerző azon közös sajátságok eredetére és mivoltára vonatkozólag ad magyarázatot, mely sajátságok idővel az árjaságban és turánságban létrejöttek ; szerinte a turánság keletkezése és ethnikai szétágazása sokkal messzebb nyúlik vissza az őskorba mint az árjaságé, mely különben a turánságnak az észak-európai szőke race-szal történt keveredéséből állott elő. -— Ugyancsak az 1. füzetben olvasható Balogh Pálnak A népfajok Magyarországon cz. művéből egy fejezet, mely a dunántúli nyelvterületekről szól. —• A 2. és 3. füzetben érdekes Katona Lajos közlése egy XVII. századbeli ördögűző könyvecskéről, melyet a Perencz-rendiek gyöngyösi könyvtárában talált. — A 3. füzetben kezdi meg Galgóczy János, kiegészítésül e nemű korábbi közleményéhez, az általa gyűjtött újabb sumir szószedet közlését, mit az 5. 6. 8. és 9. füzetekben is folytat. — A4, füzetben közelebbről érdekel bennünket Munkácsi Bernát czikke a baskir helynevekről, melyben Jankó Jánossal ellentétben kimutatja, hogy a magyar hangzásúaknak tartott baskir helynevek közönségesen ismert török szavak. — Az 5. füzetben Nagy Géza adja folytatólag Népfajok és népek a XIX. században cz. tanulmányát, mely az évfolyam utolsó számában ér véget. — Megemlítjük még (5. füz.) Binder Jenő adatát a meghalt magyar vitézzel eltemetendő lónak megváltásáról, t. i. a gróf Károlyi családnál máig megőrzött azon hagyományos szokásról, hogy ha a család egy tagja meghal, azokat a lovakat', melyek a halottas kocsit a kaplyoni sírboltig húzzák, az ottani barátok kapják ajándékba. — A 6. füzetben figyelmet érdemelnek Grünn Albert adatai az énekmondák és az áldomásivás történetéhez. — A 7. füzetben Sándor József közöl adatokat a mult századbeli (helyesebben XYlII. századbeli) boszorkányperekre vonatkozólag. — A 8. füzet mutatványúl a Kisfaludy-társaság magyar népköltési gyűjteményének Regös-énekek czímű IY-ik kötetéből, hozza Sebestyén Gyula bevezetését a regösökről. —•' U. o. igen érdekes és világos megfejtését adja Karácsonyi János a hazánk különböző vidékein előforduló Ardő helynév eredetének, mely a régi királyi erdőségekre ügyelő őröknek, az erdó'-ovó néposztálynak emlékét őrzi. — A 9. füzetben Mahler Ede értekezik az időbeosztás történeti fejlődéséről, fő tekintettel Babyloniára, s megállapítja, hogy az eredeti beosztás a teljes nap négyes felosztása volt. — A 10. füzetben Munkácsi Bernát részint Veigand Gusztáv oláh nyelvtanulmányai, részint saját kutatásai alapján