Századok – 1903

Történeti irodalom - Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Ism. Karácsonyi János 755

755 TÖRTÉNETI IRODALOM. A cserneki és tarkeöi Dessetvffy család. Genealógiai tanulmány. Dessewffy Sándor csanádi püspök megbízásából írta és kiadja Éble Gábor. Budapest, 1903. Franklin-társ. kny. 4-r. X. 2. 318 1. Nyolcz leszármazási táblával és ötven illusztráczióval. Ily nagy díszszel, fénynyel nyomtatott család-történet még nem jelent meg a magyar történetirodalom mezején. Szines arczképek, czímerek, régi oklevelek hű másai, tájképek stb. egymásután bilincselik le figyelmünket, növelik a tárgy iránt érdeklődésünket. — A maga idejében, 202 esztendő előtt, a Trophaeum domus Estorasianae szintén remeke lehetett az akkori könyvnyomtatásnak, de most mellé állítva Éble művét a Dessewffy családról, akaratlanul is bámulnunk kell a sokszorosító művészet haladását. De mekkora haladást jelent e mű tartalma is a Trophaeum-hoz mérve. Ez csupa mese, itt-ott egy kis valósággal keverve; Éble munkája csupa okiratokkal bizonyított valóság, legfeljebb itt-ott — nem mesével, hanem csak tévedéssel tarkítva. Éble műve egy roppantul szétágazott, és hazánk legérdemesebbjei közé tartozó, derék magyar családról szól. A cserneki és tarkeői Dessewffy család tagjai mindenkor, mintegy őrei voltak a magyar nemzetnek, s a XIX-ik század elejéig mindig hazánk határszélein laktak. Három századon át Pozsega megyében küzdöttek és cselekedtek a magyar nemzetért ; majd hazánk balsorsától kergettetve, az északi széleken, Sáros megyében szereztek új tanyát s ismét három századon keresztül itt laktak vagy laknak, de soha sem németekké, sem tótokká nem váltak, sőt még Francziaországba szakadt véreik is szívok szerint mindig a magyar nemzet kebelére vágyódtak vissza. A szerző csak az 152fi-ig élt családtagokról szól egész aprólékosan, az oklevelek összes adatainak fölhasználásával. Az 1526 után élők közül csak a legjelesebbeknek szentel egypár lapot, és a mi a többiekről tudnivaló, azt lehetőleg e jelesek életrajzainak keretébe szorítja. így azután első sorban azon férfiú életét ismerteti, a ki a Pozsega vármegyéből elűzött családnak új és biztos fészket szerzett, Dessewffy Jánosét, a magyar királyi kamara igazgatójáét, Előadva a Sáros megyében új gyökeret vert családnak két ágra, u. m. a Tarczai és Tarkeöi ágakra való szakadását, előbb a tarczai ág kiváló tagjaival foglalkozik, kiváltképen Dessewffy Antallal, a volt Temes-megvei alispánnal és 1832/36-iki országgyűlési követtel, a mű kiadójának, Dessewffy Sándor csanádi püspöknek édes atyjával. Aránylag sokat (18