Századok – 1903

Történeti irodalom - Perepatits István: A magyar művelődés I. Ferdinánd korában. Ism. Takáts Sándor 749

750 TÖRTÉNETI IRODALOM. országgyűléseken rendesen általános alakban hangzanak el, mintha azon sérelem vagy panasz tárgya az egész országra kiterjedt volna. Vegyük például a hadi nép zsarolásairól és fosztogatásairól hangoztatott panaszokat. Ha az ember ezeket olvassa, azt hiszi, hogy az összes magyar végházakban rablókat, nem vitézeket tartottak. Pedig ugyanakkor, mikor e panaszok az országgyűlésen elhangzottak, több város hivatalosan kijelenti, hogy a várban levő hadi nép magát emberségesen viseli. Még a nálunk levő állandó német őrségekről is olvashatunk ilyes nyilatkozatokat. így a komáromi német őrségről I. Ferdinánd idejében hivatalos és magán jelentésekben azt találjuk, hogy magyarul mindannyi megtanult, s hogy iparüző csendes nép. A szatmári német őrségről is jelentik : cui nullo in alio loco par est. et aliis müitibus Hungaris bene convenit. De vegyünk más természetű eseteket. Az 1550 évben (21. t. ez.) és az 1554 évben a rendek a hihetetlen drágaság és a gabnahiány miatt keservesen panaszkodnak. Emberemlékezet óta — mondják — nem volt ily rossz termés, még a Karok és Rendek közül is sokan tönkrementek; maga a nép éhséggel küzködik. Ugyanezen években a magyar kereskedők a bort, a gabonát s az élelmi czikkeket nagy mennyiségben szállítják Lengyelországba, s Kassáról azt jelentik, hogy e kivitelt nagy hiba lenne betiltani, mivel élelem elég bőven van. Bizonyos Elselers nevű kereskedő csupán Nádasdy birtokairól egy fordulóra 12800 mérő gabonát visz Tirolba. Grörzbe és Krajnába. Zandi és Balliriol olasz nagykereskedők meg északi Olaszországba és Yelenczébe szállítják a magyar búzát. A török is vidáman kereskedett gabonájával. így 1553-ban a hatvani bég egyszerre három hajó gabonát küldött a komáromi piaczra, a hová a naszádosok meg a nagyszombati kereskedők is hajókon hozták a gabonát eladásra. Nálunk csak 1570-ben bocsátanak ki általános gabnakiviteli tilalmat, de akkor sem a magyarországi, hanem az ausztriai rossz termés miatt. Egyszóval az élet mást mond, mint a mit a rendek az országgyűlésen hangoztatnak. I. Ferdinánd korában az országgyűlési emlékek és maguk a törvények is legnagyobbrészt politikai természetűek; igen-igen kevés az olyan, mely teljes világot vet kulturális életünkre. Az ilyen természetű adatokat nem az országgyűlési emlékekben, hanem a magánlevelezésekben, periratokban, tanúvallomásokban, végrendeletekben, a magyar kamara számadásaiban, a harminczadok s a bányakamarák kimutatásaiban, végházaink kapitányainak jelentéseiben, a bécsi és az auspitzi handgráfok naplóiban és számadásaiban stb. kell keresnünk.