Századok – 1903
Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A megyei levéltárak állapota 1772/74-ben 731
A MEGYEI LEVÉLTÁRAK ÁLLAPOTA 1 7 72 174-BEJÍ. 735 kötet jegyzőkönyv van. Az 1756 jan. 22-én kibocsátott kir. parancs értelmében azonnal megkezdetett a betáblázások, kötelezvények és fehér lapok jegyzőkönyvének vezetése s azóta folytattatik. A mi a pereket illeti, azok polgári és büntető természetük szerint évenként vannak csomózva. A polgáriak 1716-tól 1778-ig (az 1751, 1752, 1753 éviek kivételével), a büntetők pedig 1703-tól 1745-ig lajstromozva is vannak. BARS VÁRMEGYE nagyon röviden tette meg jelentését. Az iratok az év végével levéltárba tétetnek, de a perek csak befejeződésük után. A levéltár rendezésén s az akták lajstromozásán a jegyzői hivatal állandóan munkálkodik. A helytartótanács 1773 decz. 23-án kimerítő jelentést kívánt, úgy látszik azonban, eredménytelenül. BÉKÉS VÁRMEGYE jelentését nem találtuk meg az iratok közt. Csak a helytartótanácsnak a m. udv. kanczelláriához 1773 decz. 23-án intézett összegező kimutatásából értesülünk róla, hogy Békés vármegye levéltára szabályszerűleg rendezve, lajstromozva van s a közgyűlési jegyzőkönyvek mutatókkal ellátva. BEREG VÁRMEGYE főispánja, gr. Schönborn Jenő Ervin, állandóan Bécsben lakott s nem nagy tekintélye lehetett a vármegyében. Maga megvallja a helytartótanácsnak, hogy többszöri sürgetését még csak válaszra sem méltatták. Egyszer írtak röviden annyit, hogy a levéltár jó rendben volna ugyan, de lajstromozva semmi sincsen. A jegyzők erre nem is kényszeríthetők, mert fizetésöket nem ezen a czímen húzzák; a rendkívüli munka jutalmazására meg a vármegye pénztára igen ösztövér (summe" exilis). A helytartótanács nyomban rá neheztelőleg figyelmezteti a főispánt, hogy a levéltár lajstromozásának elhanyagolása, akár a korábbi, akár a mostani jegyzők által, az ő bűnök, mert hivatalos kötelezettségüket mulasztották. A főispán rójja meg a vármegyét és kényszerítse a felsőbb rendeletek teljesítésére, mert mind a köz, mind a magánosok érdeke megköveteli, hogy a hivatalos iratok jókarban és biztonságban tartassanak. Mit használt a rendelet, eléggé mutatja az, hogy a helytartótanács 1773 okt. 23-iki sürgetésére 1774 márcz. 1-én röviden azt válaszolta a vármegye, hogy a jegyzők a napi hivatalos ügyek elintézését sem győzik, nemhogy oly munkát végezhetnének, melyre sohasem voltak kötelezve. Gondoskodni fog mégis, ha találhatna olyan embert, a kinek ideje lenne azt a nagy tömeg ócskaságot rendbe szedni. Es a főispán ily együgyü megjegyzéssel kiséri e jelentést: »Qualis et quando super hoc merito sperari possit effectus ? ex advoluto responso perspicere dignabitur Excelsum Consilium.« — Gondolhatjuk, hogy az »effectus« elmaradt.
