Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

704 PÓR ANTAL. éltette mindaddig, míg a lengyel trón, mely férje mellett a királynét megillette, üresen állott. Azonban ezen egy reménységének is vége szakadt, minthogy Kázmér Prágában egy Rokiczana Krisztina nevü előkelő kisasszonynyal ismerkedett meg s azt színleg feleségül vette. A nemes kisasszony ugyanis csak azon esetre volt hajlandó a király vágyainak engedni, lia ez elválik törvényes nejétől, őt hitestársúl veszi és a krakói püspök megáldja frigyeket. Kázmér, hogy tőrbe ejtse a leányzót, felöltöztetett valakit főpapi ruhákba, előmutatott valamelyes hamis pápai levelet és egybekelt az elámított leánynyal. Ekkor, 1356 szeptember 14-én, elhagyta Adelheid Lengyelországot. Atyja jött érette és a király engedelmével hazavitte szerencsétlen gyermekét.1) Pedig Krisztina kisasszony pünkösdi királynésága nem sokáig tartott. A lépre csalt leány csakhamar felfedezte a gyalázatos játékot, melyet vele űztek ; viszont mások azt beszélik, hogy Kázmér nyomára jővén, hogy szépe a feje búbján bőrbaj következtében kopasz, túladott rajta.2

) Helyébe egy zsidó leány, a híres Eszterica következett. Eszter a lobzovi és kazimiri fényes királyi palotákban lakott és elég sokáig élvezte a király kegyeit, kivel két hat és több leányt nemzett. A fiuk egyike Niemira, másika Pelka nevet viselt. Ezek keresztyénekűl neveltettek, ellenben a leányok anyjok vallását követték, a lengyelek nagy megütközésére. Pelka fiatalon, természetes halállal hunyt el. Niemira atyja halála után Jagelló Ulászlót szolgálta és erőszakos halállal mult ki. Volt Kázmérnak még egy természetes fia: Boguczafia János. E Jánosnak és Niemirának atyjuk végső rendeletében neliány falut hagyott. Kázmér király Eszterka kedvéért a zsidóknak szokatlan szabadságot engedett.3) Alig foglalta el Grimoaldi Vilmos szent benedek-rendi apát V. Orbán néven a pápai trónt (1362. okt. 31.), legott a lengyel király családi ügyére vetette tekintetét. Kellemetlen tudomásúl vette — úgymond Kázmér királyhoz Avignonból, 1363 inárczius 17-én intézett levelében — hogy nejétől, Adelheidtól régtől fogva, nem ugyan az egyház ítélete szerint, minthogy erre észszerű ok fön nem forog, hanem önkényesen, *) Sommersberg id m. II. 80. 1. a hol a lengyel királyné Annának, vagyis Anasztáziának iratik. 2) Dlugoss id. m. III. 262. — Leleivel id. h. — Caro id. m. U. 310. 3) Archidiac. Gnezn. Sommersbergnél id. m. II. 100. 106. — Dlugoss id. m. III. 263. 321. — Caro (id. m. 111. 310. 541.) talán azért, hogy hitsorsosairól a gyalázatot (?) lemossa, kétségbe vonni erőlködik Eszterka létezését, de fölösleges fáradozása kevés hitelű eredményt mutat föl.