Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

NAGY KÁZMÉK LENGYEL KIlíÁLY CSALÁDI ÉLETE. 105 a szerető hitvest magától elidegeníteni. Mi sem tekinthetjük ezen aránylag csekély összeget alapos oknak a házasélet fölbontására. Keresnünk kell tehát a valódi, vagy legalább valószínű okot. Pedig már arra is nehéz felelni : mi bírta a nagy ravasz politikust, Luxenburgi Károlyt, a későbbi császárt arra, hogy Hesszeni Adelheidot ajánlja Kázmérnak feleségül s el is vétesse vele; hiszen atyja, Hesszeni Henrik gróf sem hatalmi, sem politikai tekintetben nem volt számottevő egyéniség. A korírók Adelheidot ájtatos, vallásos, jóerkölcsű és formás asszonynak mondják, viselkedése pedig arról tanúskodik, hogy szívós természete volt. Egyszóval ellentéte Kázmér első feleségének, a litvai Annának, e vidám, élvezetes, szerény, jószívű, engedékeny asszonynak. Valószínű tehát, hogy Luxenburgi Károly arra számított, hogy Adelheid, immár lekötelezettje, pórázon tartja majd férjét és befolyást fog gyakorolni a változékony jellemű királyra a Luxenburgok érdekében, kikhez egyébiránt ez időben szenvedélyesen csatlakozott. Kázmér azonban hamar megunhatta a magtalan Adelheid erényes természetét; a Luxenburgok tervén is átlátott; nem lehetetlen tehát, hogy ezen okok miatt szakított feleségével.1) Dlugoss egyszerűbben fejti meg ezt az állapotot. Szerinte Kázmér király nem bírta fékezni buja természetét, számos ágyast tartott s ezeknek állott útjában Adelheid.2) Nagy Lajos király nagybátyjának, a lengyel trónon elődjének, ezen erkölcstelen viselete kevésbbé érdekelne bennünket, ha Caro .Jakab, a nagynevű lengyel történetíró, e szomorú állapot okát — legalább részben — nem a magyar királyra hárítaná. Ezen helyzetre, a törvényes családi viszonyok nieg') Lelewel is (Gesch. Polens, 85. 1.) azon véleményen van, hogy e szigorú, szeszélyes és büszke asszony, a ki került minden mulatságot, szakadatlan féltékenységével kínozta férjét. Véleményét megerősíteni látszik V. Orbán pápának a kibékülés ügyében 1363 márczius 17-én Adelheidhoz intézett levele, melyben arra inti a lengyel királynét, hogy ha Kázmér őt visszafogadja »regi debitam subiectionem, obedientiam et reverentiam. pront teneris, exhibeas.« (Theiner: Monum. Pol. I. 613.) 2) . . . »humani generis acerrima peste, luxuria carere non potuit, sed . . . plures pellices pro societate libidinis ex variis locis lectas, in variis locis et curiis servans, concubinarum amplexibus publice et privatim frueretur, quarum greges in Opoczno, in Czehow, in Krzeczow et plurimis aliis locis, quasi quasdam turpitudinis officinas locaverat.« (Dlugoss: Hist. Polon. III. 235. 262.) — Ebből és egyéb részletes adatokból gyaníthatjuk, hogy Dlugoss a Kázmér ledér viselkedéséről még oly megbízható forrásokra is akadt, melyek azóta elkallódtak. Igaza is lehet Dlugossnak, ha visszaemlékezünk arra, hogy Lokietek Ulászló, Kázmér atyja, szintén negyvenes éveiben kezdett az asszonyok után vadulni.