Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

694 PÓR ANTAL. Hedvig örököljék. Most azonban az összes kincsekből mintegy ezer ezüst márkát hoztak össze és ez összeget megosztották a női örökösök közt egyenlő rész szerint. És míg a többi drágaságokat visszatartották, állítólag a leányok számára, az özvegyet ezer márkával elégítették ki az őt illető félrész fejében. Lajos király nagy megnyugvására Hedvig, Kázmér özvegye, nemsokára ismét házasságot kötött Rupert legniczi herczeggel. Gyalázatosan bánt el azonban Lajos, nagynevű nagybátyja két árvájával. Kázmér hasonló viszonyok közt így sohasem cselekedett volna. Minthogy Lengyelországban e két leány veszedelmessé válhatott a magyar király házi politikájára, ha népszerű és becsvágyó férjekhez mennek nőül, Magyarországba vitette őket, ügyöket — mondják — fogott bírák elé terjesztette, ezek által kétnejüségben szülötteknek nyilváníttatta, hogy ekképen azon kötelessége alól, hogy őket rangjokhoz mérten kiházasítsa, meneküljön. Ha valóban ügy történt, hogy a fogott bíróság a két herczegnő ellen ítélt, akkor kétségen kívül jogcsavarást követett el, minthogy a pápa 1368-ban világosan kijelentette, hogy ő annak idején megadta a fölmentést Sagani Hedvig és Kázmér házasságához, és midőn azt tervezték, hogy Venczel cseh király a herczegnők egyikét feleségül vegye, törvényesítette őket. Orbán pápa utóda pedig részt vett az árvák keserítésében, midőn őket, jóllehet tudnia kellett az előzményeket, újra törvényesítette, Lajos királyra való különös tekintetből, mint magát nagyon is őszintén kifejezte. Mily sors érte az ifjabb Hedviget, nem tudjuk, hanem az idősb Annáról Lajos király csakhamar gondoskodott : feleségül adta Cilley Vilmosnak, s ez által — hogy egy üjabb történetíró szavaival éljünk — betolta oly családba, melyben a hirhedettség atyáról fiúra származott, Sajnálatos emberek, kik elbizakodottságukban azt álmodják. hogy a végzetnek irányt szabhatnak. Anjou nem uralkodott Lajos után Krakóban ; ellenben Anna, Cilley Vilmos és Anna herczegnő leánya, mint Jagelló Ulászló második felesége, a lengyel trónra került,«1

) *) Caro : Geschichte Polens, II. 376. — Ellenőrzés végett, minthogy a szerző minden tételét megvitatni szándékozunk, kénytelenek vagyunk az eredeti német szöveget is ide iktatni : »Königinmutter Elisabeth . . . war ein schwaches, eitles Weib, die in vollen Zügen den Genuss einer unbeschränkten Herrschaft auskostete und sich viel mehr um die Kleinodien aus dem Schatze ihres verstorbenen Bruders und um die Höflinge des Krakauer Hofes kümmerte, als um das Staatsregiment ; die Nation selbst war nicht hinreichend geeint, um auch ohne Leitung einer energischen That fähig zu sein : sie war unterbrochen in der Ausbildung des Bechts-