Századok – 1903

Értekezések - MOHL ADOLF: Szarvkő és urai - I. közl. 612

SZARVKÖ KS URAI. 629 Mátyás király uralkodásának utolsó éveiben az elzálogosított magyar területek ideig-óráig ismét visszakerültek egytől egyig. György úrnak volt annyi esze, bogy az egész Ausztriában győzelmes Mátyás* előtt meghódoljon. A nagylelkű király meg is erősítette őt Szarvkő birtokában, s a Pottendorfinak 1486-ban bekövetkezett halála után is egy osztrák urat, Grafeneck Ulrikot, sietett a várral s ráadásúl Kismartonnal lekenyerezni.1) A Kanizsaiak nov. 7-én a csornai konvent előtt tiltakoznak ugyan mind az adományozás, mind a birtokbavétel ellen,2

) de — ügy látszik — még mindig nem dicsekedhettek Mátyás király barátságával, mert a német úr továbbra is megmaradt Szarvkő birtokában. Sőt helyzete még javult is, a mennyiben Mátyás utóda Ulászló, az ideiglenesen visszafoglalt zálogos várakat 1491-ben ismét visszabocsátotta III. Frigyes kezére.3) De ezúttal is kikötötték, hogy a törvénykezést, adózást, hadi szolgálatot és az egyházi főhatóságot illetőleg a régebbi szerződések teljes érvényben maradnak.4

) Csakhogy ezekről a kikötésekről szépségesen megfeledkeztek, kivált 1526-tól kezdve. A többi uradalmakkal együtt Szarvkőt is Alsó-Ausztriához csatolták, s mint ennek részét, ennek törvényei szerint kormányozták. Egyedül az egyházi főhatóság jogait tartották tiszteletben, jóllehet torzsalkodások itt is fordultak elő. A Kanizsaiak utánjárásáról, keresetéről csak egyszer hallunk még. 1521-ben Anna királyné (Ulászló özvegye) melegen ajánlotta II. Lajos magyar királynak Kanizsai Jánost, mint a ki jeles szolgálatokat tett Ulászlónak s főleg Miksa császárnak.5) Ez sem használt. Nem is kereskedtek a Kanizsaiak senkin többé. Egyszer azért, mert beköszöntött az a szomorú korszak, melyben a szegény magyar »elől víz, hátul tűz« közé került s igazán ráillettek a költő szavai : »Két ellenség két felől szorítja, szivét a gond száz felől borítja.« Elég volt kinek-kinek megőrizni a magáét, nemhogy még szerzésre is gondolhatott volna. Azután meg, szinte egyidejűleg, eljőve az a fekete nap is, melyen az egykor oly számos sarjjal dicsekvő Kanizsaiak sírboltján fölfordították a czímeres pajzsot a szokásos háromszori fölkiáltással : Ma és soha többé ! Grafeneck Ulrik, hogy ismét visszatérjünk reá, 1504-ig ') U. o. Az adománylevél Visegrádon, máj. 20-án kelt. Másolat. 2) Sopron vm. Okit. II. 548. 1. s) Csánki id. m. id. h. 590. 1. ') Az 1492 jan. 4-iki linzi egyezség. V. ö. Virágh : A fraknói grófság és a kismartoni uradalom 1622-ig, 18. 1. 5) Bécsi közös p. ü. levéltár: Hungarica, fasc. 14334. ;