Századok – 1903
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38
SZENT JEUOMOS. 53 rázatai, mikből sohasem fogyott ki ; pl. 403-ban Abdiást kommentálta, A következő év elején (404. jan. 26.) elhunyt legnagyobb jóltevője, szent Paula asszony, a ki öt gyermekével özvegyen maradván, egész életét a kereszténység ügyének szentelte, vagyonát a szegények közt osztotta ki s a szentföld bejárása után Betlehemben telepedett le, hol 20 éven át görög és zsidó nyelven is olvasgatta a szentírást. Életrajzát két könyvecskében legőszintébb tisztelője, -Jeromos írta meg. Görögből ismét latinra fordította Theopliilusnak egy húsvéti pásztorlevelét, szent Pachomius szerzetesi rendszabályait s annak, valamint Theodorikusnak leveleit, szent Ágostonnal pedig újra keserű hangon levelezett. Lefordította Theophilusnak Aranyszájú szent János ellen írt könyvét (406), magyarázatokkal látta el Zacharias és Malachiás próféták, Oseás, Joel •és Arnos könyvét; röpiratban hevesen támadta meg a galliai Yigilantiust, ki a vértanuk és ereklyék tisztelete, a szerzetesélet s a babonaság ellen harczolt. Majd Minervius és Alexander szerzeteseknek válaszolt, mit kell tartani az apostolnak azon szavairól, hogy »mindnyájan alszunk.« Mikor a kisebb próféták kommentálásával is elkészült, Dániellel kezdett foglalkozni « ezúttal különösen Porphyriust czáfolgatta, ki 12 könyvet írt Dániel ellen. Ezen magyarázatokban azonban rosszakarói szerint nagyon megsértette Stilicho római vezért, midőn szobrát azzal a szoborral hasonlította össze, melyet Dániel szerint (II. 31—35.) Nabukadnezár látott álmában s melynek lábai részben ugyan vasból, részben azonban cserépből vannak. Rómát tartotta a negyedik birodalomnak, mely Nabukadnezárnak s másoknak birodalma után következik ; de hazafias bánattal teszi hozzá, hogy míg kezdetben nem volt erősebb és tartósabb birodalom a rómainál, most már nincs gyöngébb sem, mert hiszen polgári háborúiban s a különböző nemzetek ellen folytatott küzdelmeiben egyaránt barbár népek segítségére szorúl. A vezér pedig maga is barbár származású lévén magára, vette a czélzást és csak kivégeztetése (408. aug.) akadályozta meg, hogy az egyháztudós ellen keményen föl ne lépjen; mire különben Ezsaiáshoz írt tizenegyedik commentariusában Jeromos megjegyzi, hogy a fejedelmeknek nem szabad a szentírásbeli igazságok elhanyagolásával hízelegni. Két esztendő múlva azonban, midőn arról értesült, hogy Alarich elfoglalta Rómát s az ő ismerősei közül is sokakat megölt, titkon visszakívánhatta Stilichót, ki idáig legalább Itáliát tudta megvédni a barbárok ellen. A fájdalom eleinte leverte, s ha vigasztalást keresett is Ezechiel kommentálásában, minduntalan felzavarták nyugalmából a birodalom különböző részeiből érkező rossz hírek.