Századok – 1903

Tárcza - Folyóiratok - Erdélyi Muzeum 578

578 TÁRCZA. okos leány adomájának magyal- és külföldi változatait ismerteti. — Időszerű volt Jacobi Károly czikke, melyet (8. füz.) Lenau születésének százéves fordulója alkalmából írt. A nemrég ünnepelt költő kimerítő életrajzát adja, különösen kiemelve szülő hazájához soha nem múló ragaszkodását, hova lelke mindig visszavágyott, melyet dicsőíteni soha meg nem szűnt. — Bayer József (u. o.) a magyar szinészet történetében is jelentékeny szerepet játszó Schikaneder Emánuel életéhez közöl adatokat. — Gyulai Ágost (9. füz.) bevezetésül a magyar Shakespeare-bibliographiához a magyar Shakespeare-irodalomról értekezik. — Pap Ferencz két közleményre terjedő dolgozatban (9. 10. füz.) Petőfi egyéniségének fejlődése cz. alatt azt a hatást vizsgálja, melyet szalk-szentmártoni tartózkodása s általában a nagy magyar alföld tect a költő lelkére. — Alexics György (10. füz.) a már kipusztulóban levő makedorománok néprajzát adja. E balkáni faj Magyarországon is igen el volt terjedve. Nálunk görögök-uek hívták őket, bár ők maguk tiltakoztak ez összezavarás ellen. A kereskedés egy időben majdnem kizárólag az ő kezökben volt ; sokan nagy vagyonra tettek szert ; közűlök emelkedtek ki a Sina, Gozsdu, Mocsonyi, Dumba stb. közéletünkben is szerepelt családok. — ERDÉLYI MUZEUM. Szerkeszti Szádeczky Tjajos. XIX. köt. 1902. 1 —10. füzet. — Az évfolyamot (1. füz.) gr. Kuun Géza nyitja meg Budapest 1820-ban cz. tartalmas czikkével, mely igen érdekes képet ad részint az akkori irodalmi viszonyokról, részint arról az élénk érdeklődésről, a mivel több főrangú család tagjai a magyar nemzetiség és nemzeti művelődés fejlesztése iránt viseltettek. — Kiss Ernő két közleményben (1. 2. füz.) Vörösmarty levelezése cz. a. Vörösmartyt mint levélírót mutatja be. A közölt levelek nemcsak irodalomtörténeti szempontból fontosak, hanem a nagy költő egyéniségének megismerésére nézve is becses forrásúi szolgálhatnak. — Kortörténeti érdekűek Egrespataki Andrásnak Bocskay Istvánt dicsőítő versei 1604-ből, melyeket Wasylkieiuicz Viktor tesz közzé (1. füz.) egy XVII. századi kéziratból. — Pór Antal kritikai tanulmánya : A magyar Anjouk igényei a leyigyel trónra (2. füz.), tárgyára vonatkozólag több homályos kérdést tisztáz és néhány tévedést igazít helyre. — Komáromy Andor (u. o.) régi számadó könyvek alapján ismerteti, milyen volt a kolozsvári polgári konyha a XVI. sz. végén. — Versényi György (3. füz.) a XVII. század egyik kevéssé ismert, de érdekes és érdemes költőjének. Kolosi Török István unitárius papnak műveit méltatja. — Téglás Gábor (u. o.) néhány vidéki muzeum gyűjteményéből közöl újabb adalékokat Dáczia különböző határállomásairól. — Jármy József tollából (4. 5. füz.) nagyobb tanulmány olvasható : II. Rákóczy György szászfenesi csatája, megsebesülésének és halála-