Századok – 1903
Tárcza - Vegyes közlések - Pröhle Vilmos baskir nyelvtanulmányai 569
TÁRCZA. öfi9 t. i. a volga szóhoz forrott rész nem egyéb, mint a török er, mely ezen alakjában s férfi, liarczos, ember jelentéssel, minden török dialektusban megvan. Hogy a volga -I- er összetételből először volga 4- ar, azután vol g 4- ar (volgár) származott, az a hangilleszkedés törvényeiből könnyen megérthető ; csak az kíván még magyarázatot, hogy a volgár-ból hogyan lett bolgár, illetőleg bulgár. Erre nézve tudni kell, hogy a török dialektusokban (kettőt kivéve) a v hang idegen s rendszerint b-re vagy p-re változik ; e szerint a Volga finn neve a török nép ajakán okvetetlenül Bolga-naAi hangzott, a mint hogy pl. a kirgizek ma is Bolgának mondják a Volgát ; a mi pedig az 0 hangnak tt-ra változását illeti, ez a török-tatár nyelvek hangtanában gyakori jelenség. Arra a kérdésre, hogy a Volga mely táján kellett annak a török-tatár népnek laknia, mely elsőben nevezte magát bulgárnak : Sismanov azt feleli, hogy a bulgárok legnagyobb része a Volga alsó folyásánál volt megtelepedve. Erre mutat egyebek közt az a nyelvi bizonyíték is, a mit a magyar nyelv török elemeiből meríthetünk. Ezek a török elemek, mint azt a magyar nyelvtudósok kiderítették, az ősbulgárok nyelvéből kerültek a magyarba s jórészt oly állatok és növények nevei, mint pl. oroszlán, teve, bors, szollő stb., melyek csak melegebb éghajlat alatt honosak ; ebből következik, hogy a magyarok azokkal a bulgárokkal éltek közel szomszédságban, a kik a Volgának déli folyásánál laktak. Sismanov becses tanulmánya, mely voltaképen csak egy fejezete a bulgárok eredetéről készülő nagy munkájának, franczia nyelven egész terjedelmében a Keleti Szemle ez évi folyamában lát napvilágot. — Ugyanazon ülésnek nem kevésbbé érdekes tárgya volt még dr. Pröhle Vilmos vendég előadása, ki a baskírok között 1901-ben állami költségen tett tanulmányútja eredményeiről számolt be az Akadémiának. Munkálatát, melyet » Baskír nyelvtanulmányok« czímmel állított össze, csak röviden mutatta be. Először a baskir és tatár nyelvben észlelhető hangváltozásokról szólott, azután a két nép jellemét rajzolta összehasonlítólag. Tapasztalatai és megfigyelései szerint a baskir sem gazdasági, sem kulturális tekintetben nem mérkőzhetik a tatárral, mely ügyes, élelmes, reális életnézetü, míg a baskir inkább ideális, a mellett lusta, ábrándozásra hajló, de hazáját szerető, földjéhez költői érzéssel ragaszkodó nép. Dalai, melyekből néhány szép darabot magyar fordításban fel is olvasott az előadó, mind forma, mind belső tartalom tekintetében sokkal különbek a tatár énekeknél. Az Akadémia ez évi nagy-gyűlése május hó 5 —10. napjain folyt le. A tag-választásokról szólva, örömmel jegyezzük föl. hogy Thúry József tagtársunkat, a jeles magyar orientalistát, őstörténetünk lelkes búvárát s a török történetírók érdemes fordítóját.
