Századok – 1903
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38
50 MÁRKI SÁNDOR. Ha tehát mentegetőzött is, hogy nem adhat útleírást, Pannónia szülöttei közül mégis Jeromosé a legrégibb útleírás, mely két classikus országról szól.1 ) A tudós theologus másoknak is minduntalan ajánlotta, hogy útra keljenek és személyesen szerezzenek tapasztalatokat. »Valamint - úgymond jobban értik a görögök történetét, kik Athént láthatták, és jobban értik Vergilius harmadik könyvét, kik Troastól a Leucata hegyfokon (Capo Ducato) és Akrokeraunián keresztül a Tiberis ostiai kikötőjéig hajóztak : úgy azok is világosabban értik a szentírást, kik saját szemökkel látták Júdeát s a kik a régi városokat és helyeket ugyanazon vagy változott néven megösmerik.« Néhány szentéletű szerzetessel Betlehemben telepedett meg. hol igen gyakran imádkozott az Üdvözítő »bölcsőjénél.« Czellájába zárkózva, lemondott minden földi örömről, s elmélkedve, tanulmányokba mélyedve töltötte életét. Inkább tudós tekintélye, mint egyházi jellege tartotta össze a körülötte alakuló conventet. A kormányzásnál nagyobb örömét találta abban, hogy négy magyarázatot írhatott szent Pál leveleihez, a mi nagy érdeme, mert latin nyelven idáig erre senki sem vállalkozott. Ezt a theologiai munkáknak egész sora követte. Magyarázgatta a Genesis zsidó hely- és személyneveit ; latinra fordította Didymusnak a Szentlélekről szóló könyvét s < )rigenesnek Lukács evangéliumához írt harmincz homiliáját ; hét értekezést írt a 10—16. zsoltárról s összefoglalta Malchusnak, a fogoly szerzetesnek és boldog Hilarionnak (391) életét. A rákövetkező esztendőben szerzette a híres férfiakról (de viris illustribus) szóló könyvét s átdolgozta a septuagintatudósok bibliafordításának egy részét, melyből azonban csak Jóbnak és a zsoltároknak könyve maradt reánk. Majd, ezzel be nem érve, latin magyarázatokat írt az ó-testamentum zsidó szövegéhez (392), lefordította a Királyok könyvét stb. s e közben Paulához és Eustaçhionhoz meg másokhoz is intézett néhány nagybecsű levelet. Öt prófétához írt magyarázatai után 392-ben mintegy pihenésképen fejezte be a híres férfiakról szóló könyvét, melyben első sorban az egyháznak latin és görög kitűnőségeit örökítette meg ; de bölcselkedőket, tudósokat, történetírókat, költőket, epikusokat, tragikusokat, komikusokat is fölvett a gyűjteménybe. Talán el sem készült vele, midőn máikét könyvben támadta meg Jovianus eretnekségét. Midőn e közben a hajadonságot magasztalva, a házasságot ócsárolni lát') Olv. különösen Eustaçhionhoz írt levelét, melyben oly szépen vázolja Eustachion anyjának, Paulának életét. Miqne : Patrologia, XXII. köt. 882 — 890. h.
