Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 495 b) Mikor némely urat megbüntetett, megérdemlett büntetésüket mérte rájok. s ha az urak büszkeségét megtörte, csak királyi tekintélyét védte. (IX. f.) c) A király visszavonta ugyan az adományokat, mert a királyi javak eltékozlása folytán megcsökkent a korona hatalma, de azért a hű szolgálatokat ő is megjutalmazta. (X. f.) d) A király el lévén foglalva sok fontos ügygyei, a kérelmezők könnyebbsége végett bízta a kevésbbé fontos és az egyszerűbb ügyek elintézését kanczellárjaira. (XI. f.) e) Nem más czélból hozta be a király a kunokat, mint a keresztény vallás terjesztésére és az ország hadi erejének növelésére. Azért tiszteli meg jobban a kunokat, mert ezek az ország vendégei, az ő pártfogoltjai, és mert máskülönben nem maradnának meg az országban. (XII. f.) KÖZBESZÓLÁS. (XIII. f.) II. A tatárok betörése. (XIV—XXXIII. ff.) A) A sajóparti ütközet előtti események. (XIV—XXVIL ff.) 1. Híre jön a tatárok közeledtének. (XIV—XV. ff.) a) A magyarok közül némelyek ezt vak lármának tartják, mások a királyt vádolják, mert azt hiszik, hogy a kunoknak — a király kegyeltjeinek — szövetségesei fenyegetik az országot. (XIV. f.) b) A király a vereczkei szoros őrzésére elküldi a nádort. (XIV. f.) Fölmegy Budára és országtanácsot tart a tatárok ellen. Kötönyt és főembereit, mint gyanúsakat, őrizet alá veszik. (XV. f.) 2. A tatárok elfoglalják a vereczkei szorost. (XVI. f.) a) Előbb a nádor hírnöke, majd maga a nádor hozza hírűi a királynak, hogy a tatárok elfoglalták a vereczkei szorost. b) A király szétküldi a tanácskozó főpapokat és főurakat, hogy gyűjtsék össze csapataikat és jöjjenek a királyi sereghez ; családját biztonságba helyezi az osztrák végeken ; segítségül hívja az osztrák herczeget ; összehívja a kunokat s átkel Pestre, bevárandó a sereg összegyülekezését. 3. A tatár sereg. (XVII—XX. ff.) a) A vezérek nevei. (XVII—XIX. ff.) b) Utjok iránya Orosz- és Kunországok elpusztítása után. (XX. f.) 34*