Századok – 1903

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38

42 MÁRKI SÁNDOR. a mit megkímélt a vas, megölte az éhség ; könyek nélkül nem szólhat Tolosáról (Toulouseról) ; szent Exsuperius püspök érdeme, ha még nem omlott össze egészen. Legtovább időzött Trierben, hol Ruf fin us kérelmére szent Hilarius könyveit másolgatta. Más utakat is tett hű kísérőjével, Bonosus-szal, különösen »a Rajna félbarbár partjain.« Itt határozta el, hogy Istent a magányban fogja tisztelni. Hazatért tehát Stridóba ; de nem azért, hogy rokonai és ismerősei körében éljen szerzetes módjára, hanem hogy gondoskodjék bugáról és kis öcscséről, Paulinianusról. Egyet-mást tevén érdekökben, átment Aquilejába, hol számos tudóssal kötött ismeretséget és barátságot, egyebek közt a százesztendős Paulus-szal. Itt írta első nagyobb művét a tőrrel hétszer átdöfött asszonyról, s ezt a munkáját barátjának, későbbi zarándoktársának, Innocentiusnak ajánlotta. Nagyon elkedvetlenítette húgának valami hibája s talán e miatt hasonlott meg Lupicinus stridói pappal is, a kiről megírta, hogy vak vezeti a világtalant, míg mind a ketten gödörbe esnek. Egyrészt családi okok, másrészt régi kegyes vágyakozásai késztették, hogy keletre utazzék. Valószínűleg mindjárt Aquilejában szállt hajóra s a Balkánt megkerülve jutott el a Pontusba. Útközben minden nevezetességet megtekintett. Athénben nemcsak Pallas Athene szobrát csodálta, hanem azt az érczből való égtekét is, melyet gyönge erejével alig tudott megmozdítani. Kis-Azsiában Bithynián, Galatián, Cappadocián és Cilicián keresztül, tehát a szárazföldön folytatta útját Syriába. Vele járt Innocentius, Heliodorus, az aquilejai Nicaeas és Hyla is, míg galliai útjában hű kísérője, Bonosus, egy dalmácziai szigeten már korábban megkezdte remetéskedését. Nem bizonyos, ebben az útjában meglátta-e Jeruzsálemet, hová annyira vágyakozott. 0 maga csak második útjáról említi, hogy szemügyre vette a szent város csodáit, nevezetességeit. Ugv látszik, 373 vége felé, Antiochiában változtatta meg útja tervét, mert ereje cserben hagyta s betegeskedni kezdett. Most érezte igazán, mire vállalkozott, midőn odahagyta hazáját, szülőföldjét, szüleit, húgát, rokonait, megszokott életmódját; de akkor sem hagyta el az útra válogatott művekből összeállított kézikönyvtárát. Társai közül Innocentius és Hyla már is áldozatai lettek az út fáradalmainak; őt magát láz gyötörte Evagrius vendégszerető házánál, Heliodorus és Nicaeas pedig meg nem állhatták, hogy ez idő alatt ki ne ránduljanak Jeruzsálembe, s ha visszatértek is betegágyához, egyre a hazautazást emlegették. De a beteg Jeromos is tett apróbb látogatásokat; pl. többször járt Apollinarius laodiceai (ladikyhei) püspöknél, a híres biblia-