Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 429 a fiúcskák is! Ha subjective élelmes, ügyes is Rogerius ebbeu a dologban, objective uagyou csúnyán cselekedett. A mi Rogerius egyéb rossz tulajdonságait, pl. félénkségét, gyávaságát illeti, azt más szempontból kell vizsgálnunk. Ha a munka azon részeit olvassuk, a liol Rogerius önmagáról szól, az első benyomás csakugyan az, hogy Rogerius uram nagyon félénk, gyáva ember volt. De ez csak látszat. Behatóbb olvasás, egy kis lélektani analysis után nem fogjuk Rogeriust olyan rossz színben látni. Leginkább ellene szól az a már többször idézett hely, mikor halálfélelmét írja le. A tatárok elfoglalták a majdnem szomszédos Tamáshidát, most már a szigetre kerül a sor; Tamásliidán legyilkoltak egy szálig mindenkit, mi vár most már a sziget lakóira? Óráról-órára várták a tatárok megjelenését, fölizgatott képzeletük leírta előttük a kínzások válogatott nemeit, melyekkel majd megölik őket. Csoda-e, ha ily körülmények között Rogeriust oly nagyfokú halálfélelem fogta el? Ez még nem gyávaság, sőt nem is félénkség. Psychologiai tény, hogy erős akaratú lelkekre sokkal erősebben hat a távolból fenyegető, a mindinkább közeledő, a bizonytalan veszedelem réme, mint a már beállott baj és szerencsétlenség. Míg a rém csak közelít, lebékózza a lélek minden erejét, de ha egyszer már kézzelfoghatólag szemben áll az emberrel, a lélek föléledt reactiója visszaadja a bátorságot. Ez a magyarázata annak, hogy sok ember, addig míg csak messziről fenyegeti a vész, fél és remeg, de ha már beállt a veszedelem, a legnagyobb hősi bátorsággal megküzd vele. Rogerius is fél és remeg a közeledő keserves haláltól, de mikor a, tett ideje elérkezik, viszszatér bátorsága is. De különben is a bátorság relativ dolog. Más a bátorsága a gyermeknek, más a férfiúnak, más a papnak, más a katonának. Mást kell várnunk bátorság tekintetében a harcz emberétől, mást a vallás szolgájától. Ha Rogerius katona, akkor — eltekintve minden más mentségtől —• túlságos halálfélelme miatt gyávának minősítendő. De ő papi ember volt és pedig olasz pap. Ezeknél nem szabad a katona bátorságát keresnünk, még ha a magyar papság kitűnt is halálmegvető bátorságával. Ha Miklós szebeni prépost a sajói ütközetben, mikor máilátta, hogy nincs menekülés a keserves lialál elől, véres kardjával még egy előkelő tatár vitézt levágott,1) magyar főpap volt, — egy személyben pap és katona, Rogeriustól ezt nem követelhetjük. Az sem válik szégyenére, hogy az erdőben xígy *) XXX. fej. SZÁZADOK. 1903. V. FÜZET. 30