Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

TURCHÁNTI T. ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 425 körűi. Rogeriusnak tetszett a hely, mert erős volt, mégis rövid idő múlva, mint föntebb említettük, megszökött onnét. Az éleseszű óvatos ember belátta, hogy a védelemre nem elégségesek a gyepük, a kapuk, a tornyok vagy akármi más hasonló erődítvények ; oda hozzáértő, higgadt emberek is kellenek, kik nem vesztik el mindjárt mindenért fejőket. És a sziget védőit, kiknek alighanem csak a tatárveszedelem nyomta kezükbe a fegyvert, épen nem találta alkalmas védőknek. Megszökött tehát s csak mikor azt látta, hogy másutt még nagyobb a veszedelem, akkor tért vissza kénytelen-kelletlen a szigetre. Mikor Tamáshida elpusztítását meghallják a szigeten, olyan halálfélelem szállja meg az embereket, hogy szinte megmerevednek belé. Rogerius is rettenetesen fél, de hát ő nem harczosnak ment a szigetre, hanem hogy mások védjék meg őt. És ime, a védők talán még jobban félnek, mint védenczük. Rogerius belátja, hogy ezekre az emberekre nem bízhatja életét. Szökésre gondol. Máshová nem menekülhetne, mint az erdőbe. De ott az élelmezéssel hogy lesz Ha nem akar éhen halni, kell valahonnan eleséget szereznie. Élelmessége kisegíti ebből a bajból is. Elragadtatásában — extasisban volt, vájjon félelmében, vagy vallási buzgóságában ? — meglátogatja az Ur Jézus Krisztus irgalma, isteni sugallatot kap, fogja magát, összehívja a népet kívül a szigeten, hogy a védelemről tanácskozzanak. Tanácskozás után magához veszi a sziget elöljárójának, ki egyúttal házigazdája is volt, két fiát s hosszabb sétára megy velők; elcsalja őket az erdőbe, ott visszatartja őket magánál s a szegény apának megüzeni, hogy fiai nála-vele vannak az erdőben, ha tehát azt akarja, hogy fiai ne veszszenek éhen, küldjön mindnyájuknak eleséget, így jutott Rogerius eleségliez. Nem eredeti élelmesség-e ez? Hogy ethikailag miképen minősítendő, az már más kérdés. Alább# még lesz alkalmunk róla szólani. Élelmességének további jelét mutatja a tatárfogságban. Eljár gazdájával a khánok gyűléseire, hogy lássa életmódjukat, megismerje őket s egyúttal kipuhatolja, vájjon nem sikerülhetne-e neki valami úton-módon megszöknie ?*) Igen helyesen gondolta Rogerius, hogy ha valami, úgy a khánok ismeretsége lehet valamikor hasznára. Azt is jól sejtette, hogy ha egyáltalában megszökhetik valamiképen, ez csak úgy történhetik meg, ha kipuhatol minden tervet, a mit a khánok összejöveteleik alkalmával kifőznek s azután ehez képest csinálja meg szökési tervét. Csak így történhetett meg, hogy sikerült neki idejekorán kitudni a khánoknak a nép legyilkolására vonatkozó elha') XXXV. fej.