Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

420 TURCHÁNYI TIHAMÉR. Rettenetes betegségének kínjaitól elgyötörve, felhagyott minden reménynyel. Belátta, hogy ütött órája. Halálos ágyához hivatott néhány előkelőbb káptalanbelit és városi polgárt s megtette előttük végrendeletét. Minden drágaságát, könyveit, ruháit, rokonainak és szolgáinak hagyta, kivévén két ezüst edényt és arany gyürüt, melyeket egyházának hagyott emlékűi. A káptalannak lelke üdvéért egy aranyozott ezüst poharat, néhány érczedényt és valamicske pénzt hagyományozott. Meghagyta végrendelete végrehajtóinak, hogy a megmaradt élelmi szereket, bort, lovait s egyéb házi portékáját adják el és a befolyt összeget fordítsák adósságai törlesztésére. De végrendeletét megtámadta Tamás, a híres főesperes, azzal a megindokolással, hogy a főpapoknak nem szabad végrendelkezniük olyan javak felől, melyeket egyházi állásuknál fogva szereztek meg. Rogerius, úgy látszik, a városi tanácshoz appellált. A polgárok ugyanis szánakozva érsekük állapota fölött, irgalmasságot gyakoroltak és a végrendeletet érvényesnek ismerték el. Rogeriust 1266 április 14-én váltotta meg szenvedéseitől a halál. Holttestét kívánsága szerint a székesegyház bejárata előtt helyezték nyugalomra.1

) * * * Ha nem követhettük is Rogeriust évről-évre pályafutásában, élete legfontosabb idejéről, tatár fogságáról és érsekségéről elég hű képet alkothattunk magunknak. Szerencsésebb helyzetben vagyunk jellemrajzát illetőleg. A Siralmas ének eredeti terve szerint levél, tartalma pedig sok tekintetben emlékirat, melyben az író önmagáról beszél. Mindkettő természeténél fogva arra való, hogy megnyilatkozzék benne teljes mivoltában az író. Akarva nem akarva önmagát jellemzi. Mikor IV. Incze pápa Rogerius mestert spalatói érsekké nevezi ki, kijelenti róla, hogy igen ajánlatos, kipróbált tudománya, jó erkölcsei és dicséretes viselete miatt.2

) Ez ugyan általános frázis, a mit körülbelül minden hasonló kinevezésnél használnak, de Rogeriusra valósággal, tényleg ráillik. Hogy Rogerius valóban tudományos férfiú volt, kitűnik egész munkájából. Theologiai tudása, a szentírásban való jártassága mellett tanúskodik az a sok szentírási idézet, melyet directe ') Id. m. cap. 51. (Id. h. 634. 1.) B) De dono scientiae ac honestate morum et conversatione laudabili experta familiaritas reddunt multipliciter commendatum. Fejér : OD. IV. 2. 57.