Századok – 1903
Értekezések - BÁNÓ JÓZSEF: Berzeviczy Edmund emlékezete 397
410 BÁNÓ JÓZSEF. hanem azért megmaradt hazáját hőn szerető magyar embernek, mit rokonaihoz igen szép magyarsággal írt levelei bizonyítanak. Érdekes különösen 1594-ben Jeromos unokaöccséhez írt levele, melyben egyebek közt ez áll: »Ha a had eontinuáltatnék kikeletre, netalán én is egynehány lovagot bocsátanék oda ki az szegény hazának szükségére, mert omnes charitates patriae Charitas super at.« Maga Berzeviczy Edmund, ki hangyaszorgalommal szedte össze családja e híres tagja életének adatait, mondja, hogy e nevezetes férfiú életének különösen külföldön töltött utolsó éveiben hézagok vannak, melyeket adatok hiányában betölteni nem volt képes. De az ismert adatokban is bőséges alapot bírunk, és érdemes volna egy hivatott kutatónak ezen igazán kiváló honfitársunk életrajzát kiegészíteni. És midőn ezt itt említem, reménylem is, hogy ezen óhajtás teljesülni fog. Megerősít reményemben a Magyar Történeti Életrajzok utolsó füzetének borítékán olvasható azon jelentés, hogy a vállalat számára munkában van Veress Endre társunktól Berzeviczy Márton életrajza. * * * Most pedig immár ideje összegezni előadásomat. Nem állok azon régi szálló igének befolyása alatt : de mortuis nil nisi bene. Nem túloztam. Legjobb belátásom szeriut, tiszta igazságot írtam. Berzeviczy Edmund már külsejével is kiváló egyéniség volt ; de felülmúlta a testet a szellem. Mint fiu : imádta szüleit ; mint családfő és férj : mintakép ; mint családtag : büszke ősei dicsőségére ; mint birtokos — apja és ősei példájára — minden áldozatra kész, hogy öröklött birtokát megtarthassa ; mint földesúr : elnéző és jóságos ; mint köztisztviselő : szakavatott, szorgalmas, lelkiismeretes és szigorú ; mint történetbúvár : józan, előítélet nélküli, igazságos és minden részletekre kiterjeszkedő ; mint hazafi : hazáját szerető s érte mindenkor tettre kész. Én pedig mindezeket az igazsághoz híven, de fájdalommal telt szívvel említem, mert benne barátomat veszítettem, és mert benne egy egész férfiú szállott sírba; nemzetsége egy jeles tagját, a magyar felföld egy kitűnő fiát siratja.