Századok – 1903

Értekezések - BÁNÓ JÓZSEF: Berzeviczy Edmund emlékezete 397

BERZEVICZY' EDMUND EMLÉKEZETI:. 403 Himalayát, a Csimborasszót, pedig nem ezek mozgatják, nem ezek intézik, nem ezek fejlesztik földgömbünk életét, hanem azok a láthatatlan parányok, melyeket a tudomány csak most kezd revelálni. Kérdem, hol van oly történeti mű, mely behatóan foglalkozott volna a kisebb existencziákkal ? de oly behatóan, hogy azután innen merítse következtetéseit a külső nagy eseményekre. Mert hiszen az úgynevezett otthon, a házi tűzhely és az itt végbemenő nevelés az a szellem, mely látszólag alig lépi túl a ház küszöbét; de ezer és millió ilyen tűzhely adja az áttörhetetlen erőt. A tökéletes anyák, apák nevelik a hősöket, ezek adják a nagy férfiakat a nemzeteknek. A Corneliák nevelik a Gracchusokat. Vegyük például saját történetünket. Isten és ember előtt világos, hogy azon viszontagságos ezer éven át, mely a magyar nemzet felett elvonult, főleg az úgynevezett középosztály — mely ugyan improprie neveztetik így, de jelzés végett elfogadom — mondom, ezen középosztály és a nép tartotta fen a hazát. Ennek bölcsességével, ennek vérével, ennek hősiességével maradt meg a magyar, és Európának legrégibb alkotmánya: a magyar alkotmány. Kiemeltem már, mily folytonos erős akarat, erős lélek, hősies szándék és fajszeretet kellett alioz, századokon keresztül megtartani az ősök sovány földű birtokát. Hol van oly történetíró, ki ezen áldott, mély aknába leszállott s az ott folyó munkát oly figyelemmel kisérte volna, mint azt az ügy fontossága megérdemli. íme én csak néhány példát emeltem ki az örök feledés homályából ; pedig a századok folyamán hány ilyen kitűnő anya és apa tért nyugalomra azon óriás sírhalom alá, mely a névtelen hősöket takarja, hogy pihenjen említetlenűl, elfeledve! Én csak megütöttem a korongot, hogy a szent berek druidáinak, a történetíróknak figyelmét felköltsem. Mennyire megérdemli az itt érintett kérdés a történetíró figyelmét, legújabban is mutatja az a dicső, magasztos hősköltemény, melyet egy maroknyi nép, a búrok népe, szemünk