Századok – 1903
Tárcza - Németh Ambrus: Két győri benczés tanár mint könyvrevisor 1847/48-ban 375
TÁRCZA. 377 tőleg visszavonását.1 ) A főigazgatótól felszólított Kovács Pál rögtön beadta módosító és visszavonó iratát. Deáky felküldte.-) Január 18-án 2731. sz. alatt megjött rá a válasz: »Azon czikk a szerkesztőnek visszaborított levelében foglalt szavakkal a Hazánk legközelebbi számában visszavonassák s ugyanazon számnak egy példánya innét tüstént felküldessék.« 3) Kovács Pál január 20-án a 163. szám mellékletének egyik sarkában — alig akadni rá — közölte a visszavonást: »Lapunk mult évi 151-ik számában érintett pozsonyi eseményt illetőleg, későbbi hiteles adatok szerint, annak leírását elferdítettnek s alaptalan kútfőből származottnak kell nyilvánítanunk : a levélben előforduló kifejezésekért pedig, bár azokat magunkéinak el nem ismerjük, az illetők szíves bocsánatát kérjük. A szerkesztőség.« Az ügy hírlapi oldala ezzel el volt intézve. Mily vért szült Stanke elcsapása tanártársaiban, azt szépen mutatják az alábbiak. A kínos eset után Deáky főigazgató a helytartó-tanácsi leiratnak megfelelőleg Simon Zsigmond akadémiai benczés hitszónokot és tanárt bízta meg ideiglenesen a revisori teendőkkel. Simon elfogadta a megbízást, de csak kénytelenségből, mert rögtön beadta a helytartó-tanács elé terjesztendő abbeli kérvényét, hogy őt »gyengélkedő egészsége miatt eme terhes hivataltól mielőbb mentsék föl.« De nemcsak Simon Zsigmond, hanem az egész tanári kar is kimutatta, hogy a Stankén elkövetett méltatlanság miatt sértve érezte magát. Félremagyarázhatatlan jelét adták sértődésüknek. A helytartó-tanács — mint láttuk — már az 1847 nov. 19-iki leiratában felszólította a főigazgatót, hogy az üresedésben levő könyv- és lapbirálói állás elnyeréseért pályázók nevét mentől előbb terjeszsze föl. Ugy ám, de míg régebben négyen-öten is pályáztak erre az állásra, most egyetlen egy sem akadt sem az akadémiai, sem a gymnasiumi tanárok közül. Erre a főigazgató, kit Stanke esete szintén bántólag érintett, a következő bátor hangú jelentést tette a helytartó-tanácsnak : »Az üresedésbe jött könyvbírálói fáradságos és súlyos állomásra senki sem jelentkezvén, hármas kijelelést fel nem terjeszthet ; véleményét pedig e tárgyban akkép nyilvánítja, miszerint eme terhes és becsület veszélyeztetéssel járó hivatal csak úgy lehetend kellőleg ellátva, ha az, illő fizetés mellett, nem mellékes, hanem önálló hivatallá alakittatik.« Mivel nem akadt pályázó, a népszerűtlen hivatal Simon Zsig') U. o. 91. és 92. sz. ') U. o. 94. sz. 3) TT. o. 96. sz. SZÁZADOK. 1903. IY. FÜZET. 26
