Századok – 1903

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Az 1866-iki hadjárat és a magyar emigráczió 16

ÓVJÍRY LIPÓT. Berlinben Türr oda érkezése napján minisztertanács volt, melyben Moltke s Boon is részt vettek, s melyben a háború megindítása elhatároztatott. Midőn Türr tábornok másnap Bismarckhoz érkezett, ez a kertben várakozott reá, s nagy örömmel eléje sietvén, e szavakkal fogadá : »Nos tehát, kedves tábornok ár, a koczka el van vetve ; most csak hozza el nekem mihamarabb Klapkát, hogy a magyar légió szervezését azonnal megkezdhessük.« Bismarck ezután egy kényes missióval bízta meg Türr tábornokot, fölkérvén őt, liogy hasson oda Napoleon császárnál, hogy ő is csatlakozzék a porosz-olasz szövetséghez, késznek nyilatkozván ez esetben Francziaországnak minden kivánatát teljesíteni, sőt Luxemburg és Belgium annexiójába is beleegyezni. Türr tábornok, miután Klapkával a teendők iránt megegyezett, Párisba sietett, hol azonban Bismarck tervei nem találtak kedvező fogadtatásra. Napoleon, kinek főczélja az volt, hogy a két német hatalmat egymással összeveszítse, s kinek nem volt mit tartania a győztes Ausztriától, holott Poroszország veresége nagy előnyére lett volna Francziaországnak, határozottan visszautasította Bismarck ajánlatait, szinte lehetetlennek tartván azt, hogy a kis Poroszország képes legyen ellentállani a hatalmas Ausztriának. Egy évvel később, a franczia parlament 1867 márcz. 16-iki ülésében Rouher is bevallotta ezt : »C'était une présomption — mondá — que l'Autriche devait être victorieuse et que la Prusse devait payer cher le prix de son imprudence.« Junius 14-én Türr tábornok már Florenczben volt. Távollétében Usedom sűrűen értekezett Kossuthtal is, ki néhány nap óta oda érkezett s Viktor Emánuelnek emlékiratot nyújtott át. Ez emlékirat nincs meg Chiala munkájában, csak az azt kisérő s még Turinban keltezett levele, melyet az alábbi jegyzetben közlünk.1) ') Kossuth levele Viktor Emánuel királyhoz : Sire ! Par suite de la réponse que Votre Majesté a daigné me faire adresser, j'ai attendu avec inquiétude qu'Elle veuille me faire signifier quand se complaira-t-EUe de m'accorder une audience. J'espérais d'autant plus l'obtenir que Votre Majesté se trouvait ici à Turin. Son départ soudain, dont d'ailleurs je m'explique parfaitement le motif, m'a enlevé cet espoir. Mais le même motif m'avertit que si le concours de la Hongrie doit être assuré, pas un seul moment n'est plus à perdre pour s'entendre et pour agir. J'ose à peine songer aux suites incalculables, irréparables qu'un retard ultérieur pourrait amener. Eu donc égard à l'extrême gravité de la situation, je supplie de nouveau Votre Majesté de m'accorder cette audience dont les résultats pèseront