Századok – 1903

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Az 1866-iki hadjárat és a magyar emigráczió 16

AZ 1866-IKI HADJÁRAT ÉS A MAGYAR EMIGRÁCZIÓ. 27 Ily biztatások után Itália nem is vonakodott többé megkötni Poroszországgal a véd- és daczszövetséget, a minek megtörténte után Bismarck így nyilatkozott Benedetti franczia követ előtt: »Amint látja, sikerült megszakítanom az osztrák és porosz uralkodóházak közti százados benső viszonyt, sikerült rábírnom a királyt az olasz szövetség megkötésére s Erancziaországgal való egyezkedésre. Ez három forradalom jelentőségével bír. Most még egy negyedik van hátra. Poroszországot háborúra késztetni Ausztria ellen; s reménylem, ez is sikerülni fog. Mindenesetre oly árkot ástam Poroszország és Ausztria közt, melyet nem sikeriilend többé betölteni. És ha én meg is találnék bukni, utódom nem volna többé képes változtatni a helyzeten.« Míg Berlinben Bismarck és Govone tábornok olasz meghatalmazott közt folytak a szövetségi tárgyalások, melyek sikerre vitelét Benedetti franczia követ Napoleon megbízásából nagyban elősegítette, Florenczben, az olasz kormány akkori székhelyén, Usedom gróf porosz követ tartotta a lelket a Lamarmora idegenkedő magaviselete miatt némileg elcsüggedt, de nem reményvesztett magyar emigráczióban. Lakása, a Capponivilla, gyűlhelye lett a magyar emigráczió vezérférfiainak, kiket tervezgetéseikben buzdított s jó hírekkel biztatott a kitartásra. Berlinbe küldött jelentései viszont telve voltak az emigránsoktól kapott magyarországi hírekkel s a magyar fölkelés szükségességének bizonyításaival. Igyekezett Lamarmorára is hatni e tekintetben, de ez nem igen hallgatott reá. Csak mikor Ausztria 1866 ápr. 21-én elrendelte a mozgósítást, kezdte az olasz kormány is belátni a magyar actió fontosságát, s mint Usedom április 27 és 28-iki jelentéseiben tudatta, szükségesnek tartotta immár, hogy a magyar ügyet illetőleg Poroszország és Itália megállapodásra jussanak. Lamarmora fentidézett munkájában határozottan tagadja, hogy ő ilyen kijelentést tett volna a porosz követ előtt, mert ő személyesen nem is tárgyalt ez ügyben Usedom-*) Il conte di Bismark diceva questi giorni passati al signor Benedetti : Voyez, j'ai réussi à interrompre les relations intimes qui existaient depuis un sièile entre la Maison de Prusse et la Maison d'Autriche ; j'ai entraîné le Boi à faire un traité avec l'Italie ; j'ai réussi à le persuader à en venir à des arrangements avec la France quand le moment sera venu. Ce sont là trois révolutions que j'ai faites ! Il ne me reste plus qu'en faire une quatrième, c'est d'entraîner la Prusse à la guerre contre l'Autriche, et j'espère d'y parvenir. En tout cas, j'ai creusé déjà un fossé entre la Prusse et l'Autriche qu'on ne pourra désormais plus combler. Et même si je devais tomber, si un ministère libéral devait me succéder, il ne pourra rien changer à ma politique étrangère. (Id. m. 118. 1.)