Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - IV. közl. 327

332 TÓT1I-SZABÓ PÁL. tői s nem egyszer az idegen hatalmasságok követeitől kisérve gyakran megjelenik Boldogasszony egyházában. Illő tehát, hogy az egyház külsőleg is méltó legyen ily előkelő vendégek elfogadására. A pápa lényegében teljesítette a kérelmet, de oly megszorítással, hogy Bánfi Pál nem igen örülhetett a nyert kiváltságnak. Megengedte ugyanis a pápa, hogy használhassa a főpapi jelvényeket egyházában, de csak akkor, ha egy püspök sincs jelen, sem a pápai legátus.1) Bánti megmozdít minden követ, hogy e megszorítást törültesse. Két hónap múlva máiújra Rómában találjuk. Az első ízben mondottakhoz liozzá teszi, hogy ily megszorítás mellett nincs gyakorlati értéke kiváltságának, mert mint első levelében is hangoztatta, a király ritkán jelenik meg úgy egyházában, hogy valamely főpap ne volna kíséretében. Azért úgy kéri a kiváltság megadását, hogy akkor is élhessen vele, ha főpapok volnának jelen, kivéve a pápa legátusát s a veszprémi püspököt mint felettes hatóságát. A pápa ehez is hozzájárult, még pedig azzal a kijelentéssel, hogy nemcsak Bánfi Pál, de mindenkori utódai is, nemcsak Boldogasszony egyházában, hanem Buda minden mástemplomában is »more episcoporum« végezhetik az istentiszteletet. Sőt még abba is beleegyezik, hogy e plébánia már a nyert kiváltságnál, de helyzeténél s körülményeinél fogva is kitűnőbb lévén más plébániáknál, plebánusa ne plebanus-nak, hanem archipresbyter-nek neveztessék.2) A budavári plebánusok, illetőleg most már archipresbyterek, bizonyára éltek e joggal mindaddig, míg a török Budavárát 1541-ben el nem foglalta s Boldogasszony templomát mecsetté nem alakította át. A 145 éves török uralom megdőlésével meg ugyan ki gondolt volna e szép kiváltsággal, mikor semmi emléke sem maradt, csak századok multán szereztünk róla tudomást. A budavári archipresbyterek kiváltsága nem áll egyedül. A távoli Erdélyben, Nagyszeben városában találkozunk hasonló törekvéssel, mely szintén sikerrel járt. Különös érdekességet kölcsönöz a dolognak az a körülmény, hogy a folyamodó nem maga a plebánus, hanem a város elöljárói, mint Mvdmischer Jakab polgármester (magister civium) és Wolff Péter városi esküdt. Nemcsak szűz Mária egyházuk kiválósága, de érdemekben gazdag plébánosuk, Olzonai János jeles erényei sarkalják őket, hogy ily kéréssel forduljanak a hívők atyja*) A supplicatió a Dataria regestáiban : Tom. 1035. f. 22. 1497. május 10. 2) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 1037. f. 114. 1497. jul. 15.