Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. 313 Épen azért teljesen megfoghatatlan, ha Caro Jakab, Lengyelország német nyelvű legújabb történésze, oly történeti adatok ellenében,1

) melyek határozottan állítják, hogy Lokietek Ulászló Róbert siciliai és Károly magyar király közbenjárására nyerte el XXII. János pápa beleegyezését, hogy királyivá kenhessék és koronázhassák, ezt kétségbe vonja. A kinek csak némi tudomása van a benső viszonyról, mely a siciliai Anjou-ház és XXII. János pápa közt fönnállott,2

) természetesnek fogja találni, hogy a lengyelek, midőn éveken át azon fáradtak, liogy a pápa Ulászló herczeg koronázását megengedje vagy legalább jóakarólag elnézze, nem hagytak semmit kísérletienűl, hogy a német lovagrend ármányait és János cseh király, a Przmyslidák örököse ellenmondását legyőzzek, ós hogy a jó viszonynál fogva, mely Ulászló és Károly közt képződött, ezt is arra használják, hogy közvetlenül és közvetve, nagybátyja Róbert siciliai király útján oda hasson a pápánál, miszerint a lengyelek és Ulászló herczeg óhajtását teljesítse. A dolog lényegére nézve elvégre czélt is értek. A szent atya Avignonban, 1319 augusztus 20-án kelt levelében a

) igen kedvezően nyilatkozott a lengyel főpapok és főurak, nemkülönben az összes papság, nemesség és városi polgárság folyamodványáról, melyben a szent-széktől azt kérték, hogy Ulászló herczeg koronázását megengedje; de — teszi hozzá — minthogy (a német lovagrend szítására) János cseh király ez ellen óvást emelt, nem teheti, hogy mások jogait sértse. Kéz alatt azonban, mint ezt a lengyelség római követe, a kujáviai püspök tudatá, nem tett kifogást az ellen, hogy Ulászlót megkoronázzák; a mit Krakóban 1320 január 20-án nagy pompával meg is cselekedtek. Mindenek meghódoltak ekkor az új királynak ; még azok is — teszi hozzá Dlugoss — kik őt, midőn Magyarországban hontalanúl bolyongott, kigúnyolták, most, hogy a trónuson tilt, a legmélyebb alázattal, térden csúszva közeledtek hozzá.4) A pápa pedig a legközelebbi alkalommal szintén királynak czímezte őt. Megtetézte Ulászló lengyel király örömének mértékét, hogy nemsokára ezután Magyarország királya I. Károly, ki J) Anonymi Chron. Bohemiae, Menkennél : Script. III. 1.758. •— Chron. Pulkavae, Dobnernél : III. 279. — Continuatio Chron. Martini Poloni, Ekkardinál : Corpns historicum, I. 1444. ') XXII. János pápa II. vagyis Sánta Károly sioiliai király gyermekeinek volt nevelője. Ezek egyike, Róbert király mozdította leginkább elő pápának való megválasztását. ') Theiner : Monum. Polon. I. ') Hist Polon. III. 80. 82. 86. 92. SZÁZADOK. 1903. IV. FÜZET. 22