Századok – 1903
Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308
310 PÓR ANTAL. I. Károly királynak ürügyűl szolgált arra, hogy gyermekeket házasságon kívül nemzzen. Mária királyné halála napjára koríróink, kik — Dlugosst is ide számítva — valamennyien ugyanegy forrásból meritének, megegyeznek abban, hogy Mária királyné Temesvárt, deczember 15-én halt meg és Székesfehérvárt temettetett el; de az évre nézve különböznek. A Bécsi Képes Krónikax ) és Thuróczi2 ) 1315-re teszik halálát, a Pozsonyi Krónika3 ) 1316-ra, ellenben a Dubniczi Krónika,4 ) a Budai Krónika5 ) és Dlugoss6 ) 1317-re. Határozottan ez utóbbiaknak van igazuk. Mert eltekintve attól, hogy a törvénytelen Kálmán herczeg születését, a mi hozzávetőleg 1316 végén vagy 1317 elején történt, Károly király bevallása szerint az időre teszi, midőn feleséges ember volt,7 ) bírjuk a király oklevelét, melyben megíratta, hogy a Gutkelednembeli Lindvai Amadé fia eléje és a királyné elé járulván, megkérte tőlök a Somogy-megyei Berény, Dénes és Sztupán nevű birtokokat, melyeket a király, kikérvén kedves hitvestársának a királynénak is hozzájárulását, neki megadott.8 ) I. Károly király házassága Máriával a magyar politikára végzetesnek mondható, nem mintha e királyné politikai befoutóbb, midó'n a nevezett Tisza az udvari tárnokságig vitte, a Fehér-megyei Érdet adományozta. (Anjoulcori Okmt. I. 415. — Fejér : CD. VIII. 2. 147.) *) M. Florianus : Fontes Dom. II. 236. a) Schwandtner : Script, rer. Hung. I. 160. 3) M. Florianus : Fontes Dom. IV. 43. 4) TJ. o. III. 118. 5) Podhradezky kiadása, 237. ") Hist. Polon. III. 83. —- Nem szabad szemet hunynunk a fölött, hogy Fejér (CD. VIII. 2. 147.) I. Károly király 1318 julius 12-én kelt adományos levelét közli Tisza királyi tárnok javára, melyben Érdet »ex permissione et consensu d. Marie regine consortia nostre karissime« adja neki. Ez a keltezés csak az esetben állhat meg, ha fölteszszük, hogy az adományozás Mária királyné hozzájárulásával régebben történt, de az okiratot róla a királyi kanczellária későbben, a királyné halála után állította ki. Mert hogy 1318 julius 12-én Mária királyné már nem élt, ahoz kétség nem férkőzhetik. A königsaali krónika e részének írója, maga a helybeli apát, személyesen jelen volt (me présente et vidente), midőn János cseh király húgát, Beatrixot, 1318 junius 23-án I. Károly királynak eljegyezte. (Königsaaler Geschichtsquellen. Ed. Loserth, 39S. 410.) így tudják ezt hazai föntebb idézett történeti kútfőink Dlugossal együtt. Az egybekelés I. Károly és Beatrix közt 1318 novemberében történt. Károly e második neje, a gyermekkel együtt, melynek életet adott, 1319 novemberében meghalt. (Olv. Századok, 1893. 507 és köv. 11. Leánykérő Károly király számára 1318-ban czímű czikkelyemet.) Súlyt kellett fektetnünk ezen oklevélre, minthogy azt mint másoló a jónevű Gyurikovits György »ad amussim transsumsit. < 7) Bővebben erről : Kálmán győri püspök czímű értekezésemben. Századok, 1889. 369 és köv. 11. 8) Anjoukori Okmt. I. 415.
