Századok – 1903
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A veszprémi püspökség alapítólevele 297
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÓLEVELE. 305 szűk, okvetetlenül a között a két eshetőség között kell választanunk, hogy a veszprémi oklevél vagy az itáliai kanczelláriából kikerült valamely oklevél mintájára készült, vagy pedig olyan ember fogalmazta, a ki ismerte az olasz kanczellária praxisát, esetleg ennek a kanczelláriának egykor maga is tagja volt. Véleményünk szerint az előbbi esetet kell elfogadnunk. Ennek megokolására kívánunk még néhány szót magáról a veszprémi oklevélről szólanunk. A föntebbiek után fölösleges külön is kiemelnünk, hogy a, veszprémi oklevelet hitelesnek tartjuk. A hitelesség kérdésének tárgyi oldalát Karácsonyi megoldotta; az azonban, a mit formai szempontból mond az oklevélről, kiegészítésre szorul. A veszprémi oklevélnek ugyanis az egykorú német oklevelekkel szószerint egyező részei mellett vannak olyan alaki sajátságai, mondhatjuk : fogyatkozásai -, melyek egykorú német oklevélben előfordulva, az illető oklevelet igen gyanússá tehetnék. Sőt a mi oklevelünk kritikai vizsgálatánál sem szabad ügyeimen kívül hagynunk ezeket a fogyatkozásokat. Természetesen íiem a másolat hibáira gondolunk itt, — bár a szokott reditibus helyett inexitibus nem lehet másolati hiba, — nem is a datum hiányára, hanem a következőkre : A dispositióban a »habeat etiam« szavakkal kezdődő sajátságos és fölösleges ismétlés van a »perpetim sabiciendi« szavakig, mely csak az oklevél harmóniáját rontja. Az immunitás formulájában a méltóságok felsorolásánál a németországi oklevelek sem tartják ugyan meg pontosan a hierarchikus sorrendet, de annyira még sem zavarják azt össze, hogy az archiepiscopus és episcopus a comes után, a comes és vicecomes közé kerüljön, mint ezt a veszprémi oklevélben látjuk. A pertinentiák formulájának ismétlése, minek szokatlan voltát Karácsonyi is érinti,1 ) helylyel-közzel előfordúl ugyan az oklevelekben,2 ) de csak ritkán ós különösen a hamisítók szoktak ebbe az ismétlésbe beleesni.3 ) ') 1(1. m. 64. l. 2) Pl. I. Ottó oklevelében. Monum. Boica, XXVIII. 2. 182. vagy DHU. 482. 5) Bresslau : Dipl. centum, nr. 14.
