Századok – 1903
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A veszprémi püspökség alapítólevele 297
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÓLEVELE. 303 mazta.1 ) A már idézett DHU. 412. oklevél, melynek arengája a DHU. 389. arengájával egyezik, szintén az ő dictatuma alapján készült. Végűi III. Ottónak ama 998-ból való oklevele, melyben arengánk első fele fordúl elő,2) szintén az itáliai kanczellária terméke. Mindebből az következik, hogy a kérdéses arengát csakis az itáliai kanczellária alkalmazottai használták. Ha most a kérdés másik oldalát nézzük, azt fogjuk találni, hogy az arengán kívül a veszprémi alapítólevél többi részei egészben véve szintén az itáliai kanczellária praxisával egyeznek meg. Csakhogy e tekintetben nagy nehézség előtt állunk és rendkívüli óvatosságra van szükségünk. Mióta ugyanis 998 után a német és az itáliai kanczellária nemcsak a közös kanczellár személyére, hanem — úgy látszik — egész szervezetére nézve is összeolvadt,3 ) azóta a két kanczellária praxisa közötti különbség is jóformán egészen megszűnik irányadó ismertető jelnek lenni. Egyik kanczellária a másiknak formáit veszi át, helyesebben : a két kanczellária praxisa egygyé olvad, úgy hogy e tekintetben épen a mi diplomatikánk kezdetén csak igen nagy elővigyázattal szabad következtetést vonnunk. Mindazáltal, ha ezt a körülményt szem előtt tartjuk is, a veszprémi oklevélben találunk olyan vonásokat, melyek együttvéve feljogosítanak arra, hogy a veszprémi oklevélben az itáliai kanczellária sajátságait ismerjük fel. Egyenkint ezek a vonások a föntebb kiemelt oknál fogva semmit sem bizonyítanának. együttesen azonban már inkább lehet rájuk építeni. Ilyen, az itáliai kanczellária praxisára emlékeztető szembetűnőbb sajátságok a következők : Az intitulatióban a »dei gratia« kifejezés, mint erre már Karácsonyi is figyelmeztetett bennünket,4) eredetileg az olasz kanczellária sajátsága,5 ) s ha később helylyel-közzel elő*) Y. ö. e tekintetben pl. az általa fogalmazott UHU. 403. sz. oklevelet. s) DOIII. 268. 3) Ezen még nem egészen tisztázott kérdésre nézve olv. P. Kehr : Hie Urkunden Otto III. 72 és köv. 11. *) Id. m. 60. 1. V. ö. III. Ottó oklevelei közül a DOIII. 303. 304. 305. számokat.
