Századok – 1903

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A veszprémi püspökség alapítólevele 297

298 SZENTPÉTERY IMRE. A DHU. 389. sz. alatt közölt oklevélhez írt kritikai commentai' végén ugyanis a következő megjegyzést olvassuk : »D. 389. steht in merkwürdigen Beziehungen zu einer viel besprochenen Urkunde König Stephans I. von Ungarn, vom Jahre 1009 {Fejér : CD. Hung. I. 289.), auf welche wir hier nur hinweisen können, deren Erklärung wir aber von anderer Seite erwarten müssen.« II. Henriknek ez az oklevele egyik darabja annak a bambergi, michelsbergi oklevélcsoportnak, mely a felette már többször megújult vita révén 2) a német diplomatikusok körében nagyon ismeretes. Mint ennek az oklevélcsoportnak több más darabja, úgy a DHU. 389. sem maradt ránk eredetiben, hanem csak Bambergi Udalrich tartotta fen számunkra formulas könyvében, még pedig — a formulás könyvek rendes szokása szerint — megcsonkított alakban, a mennyiben nemcsak a contextusban előforduló tulajdonnevek hiányzanak belőle, hanem az egész eschatocollum is el van hagyva. így csak hozzávetőleg állapítható meg, hogy az oklevél 1018-ból, de — mint alább kimutatjuk — 1015-nél semmiesetre sem korábbi időből származik. Tagadhatatlan, hogy II. Henrik ezen oklevelének dictatuma élénkebben emlékeztet a veszprémi oklevélre, mint bármelyik azok közül a külföldi oklevelek közül, melyeket diplomatikánk eddig Szent István okleveleinek, nevezetesen pedig a veszprémi oklevélnek vizsgálatába belevont. A contextus középső része — melyet különben Udalrich saját czéljának megfelelően, úgy látszik, erősen megcsonkított, elhagyván a pertinentiák, az immunitás és a poena formuláját — t. i. a narratio és a dispositio, egy-két hasonló kifejezés vagy szó leszámításával, elüt ugyan a veszprémi oklevéltől, ellenben az invocatio, a promulgatio és a corroboratio szórúl-szóra egyezik, és — a mi sokkal fontosabb — az arenga meglepően közeli rokonságban áll a veszprémi oklevél arengájával. A michelsbergi oklevélnek ») Id. h. 500. l. 2) Olv. Rieger taiiulmányát a Mitth. für öst. Gesch. I-ső, és Bloch tanulmányát a Neues Archiv XIX-ik kötetében.