Századok – 1903

Tárcza - Jelentés a Szilágyi Sándor-alapítvány kamataiból kitűzött jutalom odaitélése tárgyában 268

268 TÁRCZA. JELENTÉS a »Szilágyi Sándor alapítvány« kamataiból kitűzött jutalom odaítélése tárgyában. Alulírottak, mint a Szilágyi Sándor alapítvány szabályzatának 3-ik pontja értelmében kiküldött bizottság tagjai, a reánk hárult megtisztelő föladat végrehajtásánál, t. i. azon dolgozat megjelölésénél, melynek mint legjobbnak a mondott alapítvány kamataiból származó jutalom e legelső ízben kiadandó volna, valóban nem kis zavarba jutottunk. Oka ennek örvendetes, mert zavarunk : embarras de richesse. Társulatunknak most immár egy emberöltőt meghaladó életében, azt hiszszük, kevés oly lustrumra fogunk akadhatni, mely a valóban becses történelmi dolgozatoknak oly nagy mennyiségét tüntetné föl, mint a mult deczember-hóban lefolyt ötesztendős évkör. Társulatunk folyóiratának nemcsak oly veterán munkatársai, mint Fraknói. Pauler, Pór, Thaly és Thallóczy gyarapították ebben az évkörben a Századokat ismételten is kitűnő czikkeikkel, melyek legtöbbje történetirodalmunk állandó nyereség-rovatába tartozik, hanem az utánuk következő nemzedékek tagjainak tollából is tartalmas dolgozatok emelték évről évre folyóiratunk tudományos becsét. Elég legyen, hogy csak a nagyobb terjedelműeket emeljük ki : Áldásy, Angyal, Békefi, Illéssy. Karácsonyi, Kvacsala, Szádeczky és Thúry czikkeire utalnunk, melyek vagy módszeres kritikájukkal tűnnek ki, vagy teljesen új anyag földolgozásával bővítik ismereteinket, vagy szélesebb szemhatárból világítanak meg egyes korokat, viszonyokat vagy alakokat. Kiki természetesnek tarthatja, hogy a sok jó közül a választás nehéz lévén, utat és módot kerestünk e nehézség legyűrésére. Ezt az utat és módot abban véltük megtalálni, hogy a jutalmat mint elismerést ugyan, de egyszersmind mint buzdítást fogtuk föl olyanok számára, a kik az elismerő buzdításra a dolog természete szerint legelső sorban tarthatnak igényt. Ezek, véleményünk szerint, társulatunk közlönyének legifjabb munkatársai. Csupán ezekre szorítkoztunk tehát, és ebből a körből három dolgozat kötötte le különösen figyelmünket. Az egyik Baumgarten Ferenczé : Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez czímmel ; a másik Bleyer Jakabnak Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából czímű dolgozata ; a harmadik pedig Domanovszky Sándor tanulmánya a budai krónikáról. Mind a három czikknek közös és kiváló tulajdonságai : a tárgyukban való alapos elmélyedés, az irodalomnak és a kútfők-