Századok – 1903

Történeti irodalom - Szongott Kristóf: Szamosujvár szab. kir. város monographiája. Ism. –yj– 176

történeti irodalom. .185 Ä körülményeknek ez az összejátszása — így magában véve - igen egyszerűnek látszik, de a monographia kellő megítélésénél fontos jelentőségű. Kimagyarázza a munka érdemeit és hibáit. Látjuk, érezzük lépten-nyomon, hogy írója nem fegyelmezett historikus. A pragmatikus előadás kellékeit nem ismeri, a helyi eseményeket nem tudja beleilleszteni az országos események keretébe, azoknak úgy és nem máskép történt kifejlődését meg sem kísérli megmagyarázni, az adatok jelentőségét nem mérlegeli. Neki egyformán értékes a legcsekélyebb levéltári adat. Ugy látszik, a rendezés munkáját igen nagy lelkiismeretességgel végezte s a munka közben minden porlepte irományt kibetűzött. Ennek tagadhatatlanúl meg van az a haszna, hogy a legapróbb részletet sem hagyta veszendőbe menni ; de vájjon egy nagy épület aesthetikai szemléleténél vetiink-e ügyet az egyes téglákra, a vakolat apró szemcséire? Szongott monographiájával ügy vagyunk, hogy — mint mondani szokás : a fától nem látjuk az erdőt. Mindig csak a históriából kiszakított részletekkel találkozunk, pedig szívesebben látnánk az egyes részletek mesteri összeállításából kialakult egészet. A történetíró épen ebben különbözik az események száraz lajstromozójától : a krónikástól. Ha valaki az örmény népnek Erdélybe telepedéséről, áthonosulásáról, az új hazában átszenvedett viszontagságairól tiszta képet akar nyerni, át kell tanulmányoznia a három vaskos kötetet s az abban szerteszét szórt mozaikdarabokat összeböngésznie, egymáshoz illesztenie. Ez bizony fárasztó és nem is háládatos munka. Az író feladata lett volna ettől megkímélni olvasóit, Pedig ezt a feladatot meg lehet oldani, nem is oly sok szóval. Az örmények alig két század óta laknak hazánkban, tehát nem tekinthetnek vissza messze multakra. Ez a két század sem valami változatos az általános történet szempontjából. A töröktől szorítva, Apaffy fejedelem védő szárnyai alatt keresnek menedéket. Apaffy a török pusztítások miatt elnéptelenedett országa benépesítésére szívesen fogadja őket s 1672-ben a régebben Oerla nevű területen ad nekik új otthont. A szamosujvári uradalomból, melyet III. Károly 1717-ben a görög szertartású oláh püspökségnek adományozott, egy darabkáit 25,000 frtért örök áron megszereznek maguknak. A fejedelem, 1684-iki privilégiumával bárhol szabad kereskedést biztosítván nekik s II. Apaffy Mihálytól is jelentékeny kiváltságokat nyervén, a kalmár szellemű, ügyes nép hamarosan oly jólétre vergődik, hogy midőn 1736-ban báró Klein Innocentius János görög püspök a balázsfalvi uradalomért elcseréli a szamosujvárit, és Szamosujvárról Eogarasra, majd Balázsfalvára köl-