Századok – 1903

Történeti irodalom - Szongott Kristóf: Szamosujvár szab. kir. város monographiája. Ism. –yj– 176

történeti irodalom. .184 •czikke mutatja — a kérdést megnyugtató módon még meg nem oldják. Bármint vélekedjék is azonban valaki e tanulmány jogi részéről, a kérdés történeti előzményeinek világos tárgyalásával Eerdinandy alkotmánytörténetünk és közjogunk művelőinek teljes elismerésére tarthat számot. — Y Z. Szamosujvár szab. kir. város monographiája, 1700—1900. A városi teljes levéltár és más kútforrások felhasználásával írta Szongott Kristóf. Első kötet : Altalános rész. — Második kötet : Önálló részletek. — Harmadik kötet: A magyar-örmény metropolis. A szerző kiadása. Szamosujvár, 1901. Todorán Endre kny. 8-r. VIII, 435 1., 4, 571 1., 8, 272, 6 1. Számos képpel." Mikor ezt a három vaskos kötetet végig lapozgattam, egy különös ember alakja tűnt fel lelki szemeim előtt. Mert ugyan nem különös ember-e az a mi korunkban, a ki minden anyagi érdek nélkül egész életét egy ideális czél megvalósítására áldozza? A szerzőről van szó. Maga vallja előszavában, hogy az a határtalan kegyelet, melylyel a derék ősök emléke iránt viseltetik, s az a példás szeretet, melylyel városához ragaszkodik, kölcsönzött neki erőt nagy munkája megírásához. Egymaga írta össze ezt a halom betűt, annak a 49 lapnak a kivételével, mely a szamosujvári fegyintézetről szól s a melynek megírásában Vajna Károly fegyintézeti igazgató és Hodorean János fegyházi lelkész voltak munkatársai. Az a gazdag képsorozat, mely munkáját díszíti, mind az ő saját fáradozásából és költekezéséből került ki; a nyomdai költségek is kizárólag reá nehezedtek. Igaz, hogy e költség java része megoszlott, mert a monographia jobbára csak lenyomata annak az állandó czikksorozatnak, mely a Armenia czímű folyóirat hasábjain évek során át már napvilágot látott. De még így sem tagadható meg az elismerés attól a megbecsülhetetlen szellemi és anyagi áldozattól, melyet a szerző faja és szűkebb hazája dicsőségére a tudományosságnak hozott. Pedig azt kell mondanunk, hogy Szongott Kristóf nem álmodozott írói dicsőségről. Öt a sajátságos véletlen avatta Szamosujvár krónikásává. A szamosujvári düledező városházát 1893-ban lebontották ; a levéltár óriás anyagát, a mintegy hat millió darab aktát, tíz nagy »stráf« szekéren az ő udvarára szállították. Ö ezt -a rengeteg anyagot rendezte, áttanulmányozta, s e közben megérlelődött benne az eszme: az átböngészett anyagot hasznosítani a város múltjának megírására.