Századok – 1903

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. köt. Ism. Marczali Henrik 167

] 68 történeti irodalom. oktatás szervezése, melyre nézve már a bécsi minta és Fähiger tanterve és módszere az irányadó; a kir. gymnasiumok és akadémiák; a királyi tudományos egyetem; a Ratio Educations és a hazai protestánsok ; végre az új tanulmányi rendszert felavató nagy ünnep 1780 jun. 25-én. Mint teljesen új anyag különösen a bánsági iskolai rend és annak fejlődése ragadja meg figyelmünket. Ezt némileg még kiegészíti a függelékben foglalt értekezés, az újvidéki klerikus iskola tervéről. Ugyanott a selmeczi bányászati akadémia megalapításának is megtaláljuk rövid, de tartalmas történetét. A legfontosabb aktáknak közlése a mellékletben zárja be a testes kötetet. Nem válhatunk meg e munkától, melynek minden lapja lekötve tartotta figyelmünket és melynek gazdag tartalmától a tanügyi kérdések iránt való általánosabb érdeklődés felkeltését várjuk, a nélkül, hogy még néhány észrevétellel be ne számoljunk a könyv hatásáról. A szerkezet - mint előre bocsátottuk — világos, könnyen áttekinthető, a tárgynak megfelelő. Csak két helyen veszszük észre a szerkezet megbontását. A becsi ausztriai iskolai rendről szóltában eljut a szerző 1774 deczember l-ig, IL mikor Mária Terézia azt megerősíti. Csak azután, nyomban reá, szól a bécsi normális iskoláról, a hazai hasonló czélú és nevű intézetek előírt mintájáról, mely már 1771 január 2-án megkezdte működését, Ezen iskola felállítása tehát nem vezethető vissza sem Eelbiger személyes hatására, mert a sagani apát csak 1774 máj. 1-én érkezik Bécsbe, sem a Schulordnung-ra,, mely a régibb mozgalmakban gyökerezik, a mint azt Helfert ismeretes munkájában ki is fejtette. A másik szerkezeti hiba az, hogy a munka előbb ismerteti az új rendszer kormányzati elveit meg »a tanítás és nevelés új rendjét«, azaz a Ratio Educationis tartalmát és szellemét, és csak azután szól a munka keletkezéséről és szerkesztőiről. Eináczv szakértelme és műveltsége magától érthetővé teszi, hogy munkájában alig találunk olyan félreértésekre és botlásokra, minők — sajnos — még tudományosnak jelölt könyveink nagy részébeu is éktelenkednek. Csak azt jegyezzük meg, hogy a szerző a 23. lapon a clairvoyant szót körülbelül a felvilágosult értelmében használja, pedig annak elfogadott jelentősége vagy az, hogy valaki tanulmány nélkül is belát a dolgok mélyébe, vagy épen látnoki somnambul tehetség. A mnemonitát mint vallásfelekezetet inkább sajtóhibának nézzük mennonita helyett. Ha Eináczyval szemben nem lépnénk fel magas követelésekkel, ezzel be is fejezhetnők kritikai megjegyzéseinket. De épen mivel szembetűnő nagy a haladása az első kötethez képest