Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - II. közl. 151

MAGYAROK SZAG A XY. SZAZAD VEGEN A PÁPAI SUPPLICATIÓK VILÁGÁNÁL. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. A mily erélylvel tiltakoznak országgyűléseink az egyházi javadalmak összehalmozása ellen, ugyanolyan állhatatossággal küzdenek a szerzetes rendekre végső veszélyt hozó ama gyakorlat ellen, hogy monostoros javadalmakat, mint apátságokat, illetőleg prépostságokat, világi papoknak adományozzanak, püspöki székkel egyesítsenek, vagy azokat egyik rendtől elvévén. más rendnek adják. Szükség volt ez állhatatos tiltakozásra, mert Ulászló ezen a téren nem ismert korlátot, vagyis helyesebben, nem ismertek azok, a kiknek érdekökben állott, hogy királyuk túltegye magát minden törvényen. Ulászló király a benczések tereskei monostorát, melyet ezek elhagytak s már falai is düledeztek, az esztergomi apáczák kolostorának adományozta, mivel ezek oly szegények, hogy a rájuk háramló terheket nem képesek többé elviselni.1) Hasonló sorsra jutott a benczések egy másik, visegrádi apátsága is, melyet a szerzetesek »hanyagsága, gondatlansága és botrányos élete miatt« vett el e rendtől és adott a pálosoknak.-) Ugyanezen sors jutott osztályrészül a benczések egy harmadik apátságának, Szentjobbnak, vagy mint eleink nevezték : Szentjogh-nak, mely egykor nemcsak a Berettyó kies völgyének,3

) hanem az egész ben ezé?-rendnek szemefénye, büszkesége vala. Közel négy század viharzott már el a monostor fölött, váltakozva fényben és borúban, de mindig becsületben, melyet az Istennek s az embereknek tett szolgálatával szerzett. A század kóros szelleme ezt sem kerülte el s a monostor belső bomlásnak indult. Nem állott hatalmában ') A supplicatió a Dataria regestáiban ; Tom. 1009. f. 1401»-2) Fralcnói : A magyar kir. kegyúri jog tört. 219. 1. s) fíunyitay id. m. II. 31S. 1.