Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

hajnik imre emlékezete. 1 29 Nyugalmas időt akart biztosítani magának, hogy levéltári kutatásainak dús készletéből megírhassa eredeti kiadatlan kútfők alapján rég tervezett munkáját: A nemesnek joga Werböczrig. Évtizedeken át végezte öntudatosan és tervszerűen az előmunkálatokat, már csak a feldolgozás volt hátra. Ilyen körülmények közt érlelődött meg benne az elhatározás, hogy nyugalomba vonúl, a mire úgyis teljes jogalappal rendelkezett. Midőn a tanártestület Hajnik visszalépési szándékáról értesült, egyértelmű kari határozattal utasítá az akkori dékánt, Mariska Vilmost, hogy a legmelegebb hangon értesítse a távozni készülő tanárt a szeretet, nagyrabecsülés, benső ragaszkodás őszinte érzelmeiről és kérje fel őt, hogy maradjon meg továbbra is az egyetem kötelékében. Ez a buzgó óhajtásunk nem teljesült. Tanszékére nem tért vissza többé soha. A nyugalomba lépés az 1900 év végén, harminczhét évi sikeres tanári működés után, bekövetkezett. A magyar tudományosságnak szentelt egész élet nem maradt elismerés nélkül. A nagyérdemű tanárt és tudóst, ki már a millenniumkor miniszteri tanácsosi czímet kapott, nyugdíjba léptekor ő Felsége a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Ily kiváló kitüntetésben a tudomány és szépirodalom munkásai közül Hajnik előtt csak Arany és Jókai, továbbá Gyulai Pál és Thaly Kálmán részesültek. A nyugalomba vonulást követő 1901 év kellemes hónapjait svábhegyi kedves nyaralójában, övéinek szerető körében töltötte, csakhogy ekkor már, fájdalom, a tavasz ébredése, a virágzás illata és színpompája, a nyárnak verőfénye, élénksége, oly szomorú ellentétben állt az őszi liervadás útján hanyatló idegzetével. A magyar jogtörténelem tündérpalotája, mit tudós munkájával megalapított, kiépített, s a felelevenített ismeretek kincseivel a nemzet számára gazdaggá tett, lassan-lassan mintha távozott volna, s csakhamar láthatatlanná vált az ő lelki szemei előtt, sőt végkép eltűnt, emlékezetéből. A tpvábbi alkotásokra az előbb oly munkabíró tudós többé nem hevült. Az 1902-ik év már semmi örömet nem SZÁZADOK. 1903. II. FÜZET. 11