Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

véfisky tamás. vagy élczektől tartózkodott, hanem óvakodott attól is, hogy derültségre találjon tárgyat a hallgatóság. Míg Wenzel, a ki társalgás közben kerülte a komikumot, előadásain sok tréfát értékesített, Hajnik, a ki oly mulatságos volt a társaságban, a tanteremben soha nem adott elő olyasmit, a mi Grirke szerint »Humor im deutschen Recht.« Nem említette soha, mi volt a cour d'amour, droit de culage, de prélibation s ennek megváltása a Schürzenzins, a Graugans stb. Hajnik a többi tantárgyak, pl. a nemzetgazdaságtan kiszakított tételeire baráti körben humoristikus, sőt satirikus vonásokat rajzolt, a maga tárgyát komolyan, majdnem áhítattal kezelte; még a terminológiára is kényes, neki pl. a leges barbarorum : népjog, a phaderphium : hozomány. A középkor küzdelmeibe és diadalaiba, uralkodó eszméibe s hangulataiba egészen beleélte magát s jminden akkori czélt és eszközt »természetesnek« talált. Ha ő magyarázta, szinte meggyőződtünk róla, hogy annak idején helyes volt, hogy az idegennek egész hagyatéka a királyra szállt (ius albinagii), hogy a vároá, pl. Buda, Kassa, árumegállítási kiváltságot (ius stapulae) élvezett, hogy a pozsonyi ember, a kinek egy budai polgár tartozott, akármely más budai polgárt letartóztathatott (assecuramentum), mindaddig, míg ki nem váltják. Az ilyesmiket magyarázgatva meggyőzte hallgatóit, hogy az akkoriban másként nem is lehetett. A középkor intézményei szerinte az akkori viszonyoknak megfeleltek s minden intézmény czélszerű, lia a maga idejében jól betölti hivatását. A multakat kegyelte. A tudós Hajnikban erős a positiv történeti érzék és felfogás, mely általánosít ugyan, de nem idealizál, hanem a történeti jelenséget híven ismerteti s híven tünteti fel, úgy a hogy az a valóságban felmerült. Nem ad a középkori intézménynek mai színt és jelleget, nem modernizál ; előadja azt a maga valójában és eredetiségében. Nem méri a régit a mai mértékkel s nem ítéli a multakat a mai szempontokból. Elfogulatlanúl, pártatlanúl ismerteti a jogtörténeti fejlődés eredményeit. Kiemeli a források szövegéből a vezéreszmét, de